Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
reformokkal jön, annál is inkább, mivel ezek Németországban is szimpatikusak voltak. A németek, információik alapján, mártírt láttak vádlottban, aki az ö általuk is helyeselt reformokat kívánja keresztül vinni. Második kormányalakítása során az eltávozott miniszterek helyébe olyan politikusok kerültek, kik német szempontból feltétlenül megbízhatók voltak. Vádlott, hogy megjavítsa helyzetét a németek felé, felajánlotta Kánya Kálmán külügyminiszter fejét. Először nem tudta Kánya Kálmán, hogy vádlottól jön ez az iniciatíva, és csak Imrédy egyenes megnyilatkozásaiból látta, hogy talán most már a németek is nagyon ellene vannak. Vádlott ekkor Kánya Kálmántól kért tanácsot, hogy kit nevezzen ki utódjának. Kánya Kálmán egyforma helyen ajánlotta neki Csáky István követet, az ő kabinetséfjét, azzal az indoklással, hogy 10 évig volt kabinetséf és Kányát minden külföldi útjára elkísérte, és másodiknak ajánlotta Bárdossyt. Védő kérdésére: A fent említett megbízható informátorom neve Csia Sándor, aki nekem szóról szóra azt mondta, hogy amikor a tülekedés volt a német követségen Veesenmayernél, hogy milyen tárcákat kapjon az Imrédy- és a Baky-párt, akkor állítólag ők egy küldöttséggel megjelentek a kabinetirodában, és a kormányzó iránti lojalitásuknak és hűségüknek adtak kifejezést. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: 1944 március után, mondjuk májusban, volt a vádlottnak mint tárcanélküli miniszternek ingerenciája a zsidókérdés megoldására? BÁRCZY: 1944 márciusa után vádlottnak mint csúcsminiszternek annyiban volt szerepe a zsidókérdés megoldásában, hogy részt vett a minisztertanácson, melyen annak lebonyolításával foglalkoztak. A deportálásokat egyébként a Gestapo intézte. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: A reformpolitika megmutatkozott-e Imrédy minisztersége alatt? BÁRCZY: Ami vádlott úgynevezett reformtörvényeit illeti, az első és második zsidótörvényről és a földbirtokpolitikai törvényről tudok. A földbirtokreform nem is került tulajdonképpen az országgyűlés elé, mert a minisztertanácson nem tudott végleges törvényjavaslat alakjában formát ölteni. 1939 január havában Csáky külügyminiszter előterjesztette az antikomintern paktumhoz való csatlakozásunkat és népszövetségből való kilépésünket. Ekkor Csáky azt a kijelentést tette, hogy ez Ribbentropnak szívügye, s így nem tudunk előle kitérni, még azt is mondotta: „Nem tudom, hogy fognak erre reagálni az oroszok." Nemsokára ezután Litvinov külügyi népbiztos megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatot. A 48-as zászlók visszaadása 357 az antikomintem paktumhoz való csatlakozás után történt. 1940. október 30-án a Szovjetuniónak tett gesztusként szabadon bocsátották és kiengedték a Szovjetunióba Rákosi Mátyást és még három elítélt magyar kommunistát. Diplomáciai eszmecserék során már 1935-ben felmerült, hogy Rákosiért „cserébe" a szovjet fél visszaadja az 1849-es orosz intervenció idején zsákmányolt honvédzászlókat. Ezeket 1941. március 20-án adták át Kristóffy József követnek és Faragho Gábor katonai attasénak, s az újonnan megnyitott Moszkva-Budapest vasúti összeköttetés első vonatával szállították Budapestre, ahol március 24-én a Hadtörténeti Múzeumba került.
