Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

jusban, olyan súlyos belpolitikai feltételek közepette folytatta tevékenységét lemondásának visszautasítása után. Egyelőre Horthy állásfoglalása biztosította a kormány létét, s a disszidensek ezt kénytelen-kelletlen tudomásul vették, sőt három képviselő vissza is lépett a NEP-be. A kívülmaradottak hangsúlyozták, hogy „ok nélkül" nem okoznak nehézségeket és módot nyújtanak arra, hogy a kormány a reformterveit a parlament elé terjessze. Ebből értelemszerűen következett, hogy az ellenzék nem ragaszkodik a bizalmi szavazáshoz. A disszidensek meghunyászkodását látva, Imrédy már a november 29-i NEP értekezleten kijelentette, hogy „... megerősödötten megy előre, kicsinyes kompromisszumok és a parlamenti aritmetikát szem előtt tartó alkudozások nélkül". Nagyon is jól tudta azonban, mennyire fontos számára a képviselőházi helyzet rendezése, s ezért a legsürgősebben megoldandó kérdésként vetette fel a felvidéki képviselők behívását : „... joguk van helyet foglalni a magyar parlamentben, és mindaddig, amíg a parlament velük ki nem egészül, további tárgyalásra nem kerülhet sor".

35 December 5-én az ünnepélyes bevonulás meg is történt, s ezzel Imrédy komoly győzelmet aratott, a kormánypárt 17 képviselővel erősödött. A kormány először néhány szociális jellegű törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Intézkedés történt egyes fizetési osztályok korpótlékáról, és a közalkalmazottak családi pótlékának emeléséről. Az 1938:XXXVI. tc. az iparban, a bányászatban és a kereskedelemben foglalkoztatott dolgozók gyermekcinek 14. életévük betöltéséig havi 5 pengő „nevelési járulékot" biztosított. Ez az összeg a fizetés 5%-ának megfelelő emelést jelentett. A háborús készülődés szerves részeként Bartha Károly december 7-én benyújtotta a honvédelmi törvényjavaslatot, amelyet 1939 január-februárjában tárgyalt az országgyűlés. Bár az 1939:11. tc. csak március 11-én, a következő kormány hivatali ideje alatt lépett hatályba, mégis az Imrédy-kabinet művének tekinthető. A honvédelmi törvény részletezte a had-, a légvédelmi és légoltalmi, valamint a leventekötelezettségct. Kimondta, hogy minden 14-70 év közötti személy honvédelmi munkára kötelezhető. A kormány minden ingatlant igénybe vehetett, a gazdasági egységekben megszabhatta a honvédelem számára szükséges anyagok és cikkek gyártását. Szabályozhatta a forgalmat és a termelést, beleértve a munkaidőt és a munkabéreket. A kormány háború idején, dc már békeidőben is, „az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély" esetén bevezethette a kivételes hatalmat, a rendeleti úton való kormányzást. A törvény jelentőségét mutatja, hogy 1939 szeptemberétől az egyes kormányok valamennyi fontosabb rendeletüket az 1939:11. tc.-re hivatkozva adták ki. Imrédy a novemberi válság tanulságain okulva elsősorban a jobboldal széttöredezett egységét igyekezett helyreállítani, s arra törekedett, hogy közös platformot teremtsen a kormánypárt, a disszidensek, a kereszténypárt és esetleg a kisgazdapárt összefogására a konzervatív-liberális csoportok ellen. Az együttműködés alapjaként különösen alkalmasnak tűnt az új zsidótörvény-javaslat. A tervezetet 1938. december 35 Függetlenség, 1938. november 30. 24