Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
22-én Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter terjesztette a NEP pártértekezlete elé, amely egyhangúlag jóváhagyta, s a következő napon, mielőtt a karácsonyi szünet megkezdődött volna, az igazságügyminiszter benyújtotta a képviselőházban. A törvényjavaslat „zsidó"-nak nyilvánította az izraelita hitfelekezet tagjain kívül azokat is, akiknek mindkét szülője zsidó vallású, és az ún. fél véreket. „Zsidóvállalat"-nak tekintendők azok a cégek, amelyeknél a vezetők többsége „zsidó", vagy értelmiségi munkakörben a „zsidó" alkalmazottak létszáma nagyobb, mint amennyit a törvény megenged. Honosságot házasságkötés vagy törvényesítés útján ezután nem szerezhetnek. A belügyminiszter felhatalmazást kapott arra, hogy az 1914. július elseje után kelt állampolgárságokat visszavonja. „Zsidók" semmiféle állami vagy bármely más közintézményben nem alkalmazhatók. Nem lehetnek időszaki lap szerkesztői, kiadói vagy főmunkatársai. Az ügyvédi, orvosi, mérnöki, sajtó-, színházi és filmművészeti kamarák tagjai közé csak 6% erejéig vehetők fel, nem vezethetnek színházat és mozit. Állami egyedáruságokat és hatósági engedélytől függő egyéb jogosítványokat nem kaphatnak, a már kiadott engedélyek 5 éven belül visszavonandók. Közszállításokból 1939-1940-ben 20%, 1941— 1942-ben 10%, 1943-ban már csak 6% erejéig részesülhetnek. Számukra iparigazolvány, illetve iparengedély mindaddig nem állítható ki, amíg ezek aránya községenként 6%-ra nem csökken. Az ipari, kereskedelmi, bank- és biztosítási, közlekedési, mezőgazdasági és kereskedelmi magánvállalatoknál csak 12%-os arányban vehetők fel, ezen felül hadiérdemcik alapján a törvény egyéb rendelkezései alól kivettek 3% erejéig alkalmazhatók. Ahol 10 főnél kevesebb az alkalmazottak száma, ott 2, ahol 5-nél kevesebb, ott legfeljebb 1 „zsidó"-nak minősülő alkalmazottat lehet foglalkoztatni. Az arányszámokat, amelyek az alkalmazottak illetményeire is vonatkoznak, 1942. december 31-ig kell elérni. Az új zsidótörvény tervezete lényegesen eltért elődjétől. Az 1938: XV. tc. nem azt határozta meg, hogy ki tekintendő „zsidó"-nak, hanem azt, hogy paragrafusai kire nem vonatkoznak. A végrehajtási utasítás a „hiányt" pótlandó, lényegében felekezeti alapon szabályozta a törvény hatáskörét. Az új javaslat viszont a kérdést faji alapon döntötte cl: „... kétségtelen, hogy az, aki az izraelita hitfelekezet tagja, egyúttal a zsidó faji közösséghez is tartozik és természetes az is, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozás megszűnése nem eredményez változást ehhez a faji közösséghez való tartozás tekintetében" - mondotta a miniszteri indoklás. 36 Feltűnő a „zsidók" alkalmazási, illetve felvételi arányszámának nagymérvű csökkenése. Az első zsidótörvényben megszabott 20%-os arány kifejezetten csak a zsidó értelmiségi és alkalmazotti rétegek életlehetőségeit korlátozta. Az új javaslat azonban már a zsidónak nyilvánított közép- és nagyburzsoáziát is érintette, lényege - a gazdasági őrségváltás megindítása a hiteléletben és a gyáriparban. Imrédy hangoztatta, hogy „... a javaslat azt célozta, hogy az a tőke, amely Magyarországon van, kereszMT 1939. évi törvénycikkek. Budapest, 1940, Franklin Társulat. 131. p.
