Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

állításunk ellen. Ez a következetes magatartása semmiképpen sem hatott cáfolatként, inkább elutasításként hatott olyan témával szemben, amelyről nem óhajtott beszélni ... kétségtelennek látszik, hogy a november 27-én történtek olyan megaláztatást jelentettek, amilyenről mint önérzetes férfi önmagának a lealacsonyítása nélkül nem tudott volna beszélni, hát makacsul hallgatott ..."

30 Az Imrédy-kormány újbóli kinevezésében igen lényeges szerepet játszott az a körülmény is, hogy nem jöttek létre egy alternatív koalíciós megoldás feltételei. A disszidens tábor, bár képes volt arra, hogy más tényezők közbejöttével megbuktassa a kormányt, semmiképpen nem látszott olyan politikai erőnek, amely köré tartós parlamenti többség kristályosodhatna ki. Kiderült, hogy az ellenzék híján van minden átütő erőnek, s megosztottsága semmivel sem csekélyebb, mint a kilépések előtt volt, sőt a válaszfalak sokkal magasabbak, mint azok, amelyek korábban a NEP-et osztották frakciókra. „Abban az alkalmi együttműködésben, amellyel a liberális demokrata baloldal segített Imrédy Bélát leszavazni, nem volt semmiféle politikai azonosság ... még kevésbé az alkotmányos jobboldallal való további együttműködés szándéka. Ezt a liberális és demokrata politika még akkor is elutasítaná magától, ha nem utasítaná el ugyanilyen mereven a kormánypártból kivált jobb- és szélsőjobboldaliak csoportja is."

31 - állapította meg Zsolt Béla ellenzéki publicista. A magyar külpolitika fő célkitűzése 1938-1939 fordulóján az volt, hogy szabad kezet nyerjen Kárpátalja elfoglalására. Kánya politikája azonban már régóta botránykő volt mind a birodalmi kancelláriában, mind a Wilhelmstrassen. A budapesti brit követ Bethlentől származó információja szerint a németek még 1938. október közepén üzenetet küldtek Imrédynek, miszerint Kánya „... túlságosan független politikát folytat és mennie kell".

JZ

Csáky megbízatásának az volt a célja, hogy a magyar államvezetés számára kedvezőtlenül alakuló helyzetet felszámolja: „... a munkámat ...elsősorban azért vállaltam, hogy a magyar-német régi és hagyományos jóviszonyt helyreállítsam ..." - közölte Sztójay berlini követtel.

33 Az 1939. január 14-i minisztertanács véglegesen döntött az antikomintem paktumhoz való csatlakozás kérdésében, és elhatározta, hogy Magyarország megfelelő ürüggyel kilép a Népszövetségből. Érthető, hogy ilyen előzmények után Csáky már január 17-én, egy nappal Hitlerrel és Ribbentroppal folytatott tárgyalásait követően, táviratilag közölhette, hogy a németek az „... Imrédy-kormányt mindenképpen támogatni kívánják, ha szükségesnek látom, ennek sajtóban is kifejezést fognak adni. Külügyminisztérium hivatalos lapjában legközelebb kilátásba van véve."

34 Amilyen várakozásteljes légkörben indult Imrédy kormányelnöki működése máMagyarország 1921-1941. Zsitvay Tibor emlékiratai. Szerkesztette: Sipos Péter. Budapest, Palatínus Kiadó. 435. p. 31 Újság, 1938. november 27. 32 Public Record Office London (PRO) Foreign Office (FO) 371.22375. R. 10215/99/21. 33 Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. III. Magyarország külpolitikája 1938-1939. Összeállította és sajtó alá rendezte Ádám Magda. Budapest, 1970, Akadémiai Kiadó. 165. sz. dokumentum, 285. p. 34 Uo. 230. sz. dokumentum, 356. p.