Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

unió között baráti szerződés jött létre, arra enged következtetni, hogy az egyezmény tulajdonképpen ideológiai és nem politikai síkon mozgott. Reméltem, hogy Németország a háború befejezése után nem támaszt területi igényeket Magyarországgal szemben, már ismertem a magyar problémákat, és tudtam, hogy magyar birtokállományunkat meg kell védeni. Ez a védelem egyéb relációkra is vonatkozott, így társadalmi vonatkozásban is fennállott. Ami a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség anyagi eszközeit illeti, tudomásom szerint a tagok befizetési díjaiból meglehetős összeg gyűlt össze, ezenkívül intézmények is segítségünkre voltak és támogattak bennünket. A Weiss Manfréd-gyárnak német kézre kerülését azért kellett megakadályozni, mert az egyik legnagyobb magyar hadiüzem volt, s mert ezt esetleg első lépésként lehetett felfogni, amit más lépések követtek volna. Tehát ezért itt kellett nekünk a legelső ellenállást kifejteni. Politikai ügyész kérdésére: Nem emlékszem, hogy olyan értelmű nyilatkozatot tettem volna, miszerint magyar ember kezéhez nem tapad zsidó vér. Fekete Károly népbíró kérdésére: 1930-ban Angliával szemben négy milliárd pengő adósságunk volt. A német vonal tartását emellett is szükségesnek tartottam, mert véleményem szerint nem néhány év szemszögéből kell megítélni a gazdasági kapcsolatokat, hanem egy hosszabb általános periódusban. Köztudomású, hogy a háborút megelőző időben éppen fordítva volt a helyzet, mi voltunk Németország felé eladósodva, és ez éppen elég sok nehézséget okozott Németországgal szemben. A háború alatt megfordult a helyzet, de a háborút követő időben kétségtelenül másként alakultak volna a dolgok. Védő kérdésére: A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség pártokon felülálló társadalmi szervnek indult. Nyilasok is csatlakoztak hozzánk, később azonban kiléptek, s úgy értesültem, hogy a Nyilaskeresztes Párt léptette ki őket. Később összetűzések voltak a KABSZ és a nyilasok között, úgyhogy a viszony közöttük határozottan feszült volt, amíg én a KABSZ élén állottam. Az én miniszterelnökségem alatt a magyar lelkészek szabadon nyilváníthatták véleményüket a nemzetiszocialista irányzattal szemben, az államhatalom nem gördített akadályokat eléjük. Az 1939-cs választásokon körülbelül 50 nyilas képviselő jött be a parlamentbe. Miniszterelnök koromban végig élesen szembenállottam a nyilasokkal, aminek példája a december 1-i nyilas tüntetés szétszórása és a bihamagybajomi választás, ahol élesen szembenállottunk. Mikor miniszterelnök lettem, már folyamatban volt a bűnper Szálasi ellen, és az első fokú ítéletet akkor már meghozták. A másodfokú ítéletet 1938 júliusában hozták, amikor a büntetést két évet meghaladó időtartamra emelték fel, és azonnal letartóztatták Szálasit.