Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
dali gondolkodásúakai munkásosztagonkénl agyútölteléknek dobták be az első tűzvonalba. Hogy ezeknek mi lett a sorsa, azt bizonyára tudja? IMRÉDY: Erről nem tudtam. HOR VÁTHZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Hogy mondhat ilyet? Ezt mindenki tudta Magyarországon. Egyszer sem látott ilyen táborokat? IMRÉDY: Egy-két ilyen tábort magam is láttam kint Oroszországban, ott azonban semmiféle atrocitást nem tapasztaltam, egy-két eset kivételével, amikor fel is szólaltam a szabálytalanságok megszüntetése érdekében. Arról nincs tudomásom, hogy 1941 őszén Magyarországon állampolgársági kérdések miatt néhány ezer zsidót összefogtak, Kamenyec-Podolskba 306 deportáltak, ahol valamennyiüket kivégezték. Szemtanúk nem meséltek erről nekem, szóbeszédeket hallottam, ezeknek azonban nem adtam hitelt. Egyébként a magam részéről a zsidók érdekében mindent megtettem, amit tehettem és szívesen tettem volna többet is. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: [...j Ön később sem állt ki ebben az ügyben. Nem hiszi, hogy a kiállásnak legalább erkölcsi hatása lett volna? IMRÉDY: Erkölcsi hatása lett volna. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: Ezt ön semmire nem értékelte? IMRÉDY: Erőteljesebb kiállást azért nem tartottam célszerűnek, mert az kétségtelenül a magyar-német viszonynak olyan megromlására vezetett volna, amely Magyarországnak hosszabb távlatban kárára lett volna. Viszont a magyar-német viszony lehető zavartalanságára szükség volt, hogy Magyarország a német oldalon kitarthasson. Az volt a felfogásom, hogy Magyarországot történeti távlatból kell nézni. Magyarország sorsa össze van kötve a Duna-medencében lakó népek sorsával, oda van kötve Németország sorsához. Ennek következtében az volt az érzésem, hogy ezt a vonalat elhagyni nem szabad. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Tud-e arról, hogy Auschwitzból 3-4 magyar deportált júniusban megszökött, Budapestre érkezett, és egy 40 oldalas jegyzőkönyvben számolt be az ott történtekről. Ezt a jegyzőkönyvet a budapesti orthodox hitközség eljuttatta a vezető politikusokhoz, a kormányzóhoz és az egyházak vezetőinek 1941 július-augusztusában a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság rendelkezésére kb. 18 000 „külhonos"-nak nyilvánított zsidót deportáltak Kőrösmezőn át Podóliába, ez volt az első deportálási akció Magyarországon. A kitoloncoltak közül augusztus 27-28-án a Dnyeszter folyó melletti Kamienec-Podolszkban (ma Kamenyec-Podolszkij) egy SS-alakulat és ukrán milicisták kb. 16 000 főt agyonlőttek, kb. 2000 személy visszakerült Magyarországra. Ezután Kercsztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a további deportálást leállította. 307 A jegyzőkönyvben itt „Népügyész kérdésére" szerepel. - 1944. április 7-én Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzer (Josef Lonik) szlovák zsidók megszöktek az auschwitzi megsemmisítő táborból. Április 26-án Zsolnán írásba foglalták az ott alkalmazott módszereket, beleértve a kiválogatás, az elgázosítás és az elhamvasztás folyamatát. Az általuk közölteket két, április 27-én megszökött fogoly, a szlovák Arnost Rosin és a lengyel Czeslaw Morelowicz egy Liptószentmiklóson készült jegyzőkönyvben megerősítette és kiegészítette. A feljegyzések 1944 április-május fordulóján eljutottak a magyarországi zsidóság vezetőihez, több egyházi főméltósághoz és a kormányzó környezetéhez.
