Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
mivel e hírek kategorikus megcáfolást nyertek a németek részéről, úgyhogy nem volt okunk azokat valóknak elfogadni. A németek állásfoglalása e kérdésben az volt, hogy nekik nagy munkaerő szükségletük van, s a deportáltakat, mint munkásokat alkalmazzák. Az asszonyok, aggok és kiskorúak elszállítását pedig azzal indokolták, hogy a munkaerő munkába állítása könnyebb, ha a családtagjaikkal együtt maradnak. A való helyzetről csak akkor értesültem, amikor már a német összeomlás bekövetkezett. Azok az intézkedések, amelyeket a zsidótörvények formájában az országgyűléssel meghozattam, nem célozták azt, hogy a fentiekhez hasonló intézkedés történjék, sőt éppen az volt a céljuk, hogy a zsidókérdés megoldásával nyugvópontra juttassuk a kérdést. SZÉLL NÉPBÍRÓ: Nem érzett semmiféle lelkiismeretfurdalást, amikor tudatára jött annak, hogy az ön által előkészített és megvalósított zsidótörvényekből milyen borzalmak és szörnyűségek következtek? IMRÉDY: Felfogásom szerint az én intézkedéseim nem voltak közvetlen összefüggésben a bekövetkezett eseményekkel, sőt nem is járultak ahhoz hozzá. Az események akkor is bekövetkeztek volna, ha nem lett volna második zsidótörvény. Véleményem szerint a magyar-német viszony még sokkal gyorsabban és élesebben elmérgesedett volna, ha nem léptetünk zsidótörvényeket életbe. A zsidókérdésnek általam kívánt megoldása nem ellenkezik humanista felfogásommal, mert szerintem a humanizmus nem azt jelenti, hogy minden ember esetét egyenként vizsgáljuk felül. A magyar állam életében olyan okok állottak fenn, melyek feltétlen gyógyítást igényeltek. Ez az állami életbe való beavatkozás természetszerűen általánosításokat vont maga után. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: A zsidóknak munkaszolgálatra való behívása nem zsidóellenes intézkedés volt-e? IMRÉDY: A zsidóknak munkaszolgálatra való behívása 304 tulajdonképpen nem zsidóellenes, hanem honvédelmi jellegű intézkedés volt. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Ön azt nevezi honvédelmi intézkedésnek, hogy civil ruhás embereket fegyvertelenül a legelső tűzvonalba dobott? IMRÉDY: Ez nem így volt. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Mindenki tudta Magyarországon, hogy ez így volt. Ezek a munkaszolgálatosok nem kombattánsok 305 voltak, hanem ágyútöltelékek. Az ön miniszterelnöksége alatt a büntetőtáborokba hívott szocialistákat, balolA honvédelmi miniszter 1940júliusában elrendelte, hogy létre kell hozni a zsidó különleges munkásszázadokat; november 15-ig kb. 260 századot állítottak fel, 52 000 fővel. Az 1941 áprilisában kiadott 2870/1941. M.E. sz. rendelet intézményesítette a zsidók munkaszolgálatát. Az 1942. július 29-én hatályba lépett 1942:XIV. tc. pedig törvényerőre emelte, hogy a zsidók hadkötelezettségüknek csak munkaszolgálat formájában tehetnek eleget. Az 1944. június 17-én kelt 151.158/eln. 42— 1944. H.M. sz. rendelet értelmében a zsidó munkaszolgálatosokkal mint hadifoglyokkal kell bánni. Az embertelen körülmények és a keretlegénység kegyetlenkedése miatt sok munkaszolgálatos elpusztult. 305 Harcoló alakulat tagjai.
