Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
lálta. A zsidóság inkább az intelligencia pályái felé húzódott, így a keresztény magyar társadalom kevésbé élelmes része nem tudván ez ellen védekezni, sürgette a védelmi rendszabályok meghozatalát, amellett vigyázni kellett a magyar szellemiség megtartására a zsidó szellemi befolyásolásra tekintettel. A mélyebben látó magyar politikusok tehát nem értékítéletet mondottak ki, mint a németek, - hogy ti. valami alacsonyabb rendű fajtáról van szó, hanem azt mondották, hogy a zsidóság lelki alkatánál, hagyományainál fogva a magyarságtól eltérő színezetet képvisel, más értékei, más hibái vannak, ezért ha túl nagy mennyiségben keveredik a magyarsághoz, s így a magyar szellemiség eltolódása következhetik be. 266 Azért hoztunk tehát e tekintetben törvényes intézkedést, mert ennek az elmulasztása további súlyos bonyodalmakat okozhatott volna, ezért nyújtottam be a második zsidótörvényt. A németeknek a zsidókérdés tekintetében történt megnyilatkozásait helyeselni nem lehet, ezeket én úgy fogtam fel, mint meggyőződésüknek retorikai kitöréseit. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Csakhogy nem csupán retorikai megnyilatkozások voltak. Önnek vállalnia kell a büntetőjogi felelősséget is azért, hogy ezekből a törvényekből azután mi következett. IMRÉDY: A második zsidótörvényből büntetőjogi felelősséggel járó következmény nem állott elő, mert szerintem e törvénynek igazi értelme a protekcionizmus volt abban az értelemben, hogy a kérdést levezetni igyekezett. Bár e törvény súlyos intézkedéseket is tartalmazott, Magyarországon a zsidók élete, megélhetése biztosítva volt, és a környező államokból a zsidóság nem csekély számban költözött ide, mert relatíve itt volt a helyzete a legnyugodtabb és a legigazságosabb. Lényegében tehát az első törvény „hangulati törvény" volt, addig a második a ható okokkal igyekezett foglalkozni. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Ugyanakkor egész csomó jogfosztást szenvedtek. Önnek azért tudnia kellett, hogy ebben a kérdésben mi a felfogása a jóérzésű lakosságnak. IMRÉDY: A magam részéről, mint katolikus, hitéletet éltem, templomba jártam, de ez privát ügy. (Derültség) Tudok arról, hogy 1933 után egyházpolitikai téren 267 Németországban súlyos nehézségek voltak. Az én katolikus alapfelfogásom megnyilvánult elsősorban a magánéletemben, így templomba jártam, katolikus nagygyűléseken Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a zsidók aránya az ipari tisztviselők 33,4%-át (Budapesten 40,6%-át), a kereskedelemben az önállók 45,5%-át (Budapesten 57,1%-át), a tisztviselők 52,8%-át (Budapesten 59,8%-át), az ügyvédek 49,2%-át (Budapesten 55,8%-át) és a magánmérnökök 30,5%-át (Budapesten 36,1%-át) tette ki. 1935-ben a gyáripari vállalatok tulajdonosainak és bérlőinek 50,9%-a, és igazgatóinak 41,6%-a vallotta magát izraelitának. 66 Az MTI-kiadvány szerint e megjegyzésnél „zaj a karzaton". 267 1 93 3 júliusában a Hitler-kormány és a Vatikán konkordátumot kötött, amelyet azonban a náci vezetés nem tartott be. Feloszlatták a katolikus ifjúsági egyesületeket, betiltottak számos katolikus sajtóterméket, több ezer papot és szerzetest koholt vádak alapján letartóztattak, börtönbe vagy koncentrációs táborba zártak. 1934. június 30-án, a „hosszú kések éjszakáján" megölték Erich Klausenert, az Actio Catholica elnökét. 1937. március 14-én XI. Pius pápa „Mit brennender Sorge" (Égető aggodalommal) címen enciklikát adott ki, amelyben tiltakozott az egyházüldözés ellen. A náci kormányzat a protestáns egyházakat is saját szolgálatába kívánta állítani. Több száz tiltakozó lelkészt és világi vezetőt a Gestapo letartóztatott és szintén koncentrációs táborba küldött.
