Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
jól tudom, különösen 1942 novemberi parlamenti beszédemben. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben elég sikeresek voltunk. A német-magyar vegyes házasságok, kevert települések, azt mutatják, hogy mi vagyunk az asszimilálok és nem ők, míg szláv-román vonatkozásban inkább az ellenkezője áll. Amellett a németség biológiai ereje - mint a népszaporodási arány mutatja - nem múlja felül a mienket, míg a szlovákoké messze felülmúlja. Végül a dolgos szláv és román igénytelenebb, szerzőbb fajta, mint mi vagyunk, vagy mint amilyenek a németek, tehát a békés penetráció, földszerzés, terjeszkedés tekintetében komolyabb versenytárs a németnél. A politikai és biológia nyomás tehát erről a részről nehezebben védhető - à la longue 224 -, mint német részről. A német nép nem számíthatott komolyan arra, hogy valaha saját népi erőivel töltse ki a Kárpát-medencét, tehát érdeke, hogy egy más baráti nép, a magyar legyen a domináló népi elem ebben a kulcsszem (a keletre vezető út és a Balkán kulcsa) földrajzi alakulatban, míg szláv részről elvileg lehetséges ez a végső birtokbavétel az északi és déli szlávok egyesülésével. eV Eltekintve a legújabb volksbundista időktől, a hazai németséggel jól jöttünk ki, míg különösen szerb-román vonatkozásban (48-49-ben) komoly súrlódások gyakoriak voltak. Ezért tartottam a magyar-német barátságot politikám egyik alapvető gondolatának. Amikor pedig a háború folyamán a keleti front is kialakult, világossá vált előttem, különösen az angol-orosz (Eden-Molotov) szerződésmegkötés után 225 , hogy hazánk földjét csak keletről fenyegeti komolyan a katonai invázió veszélye. Ezt a veszélyt egyedül nem tudjuk felfogni, a német vonalat cserbenhagyni nem volt szememben sem elvileg, sem gyakorlatilag járható út. Elvileg azért, mert a német nép ezt nem jogos önvédelemnek, hanem árulásnak tekintette volna, és ezt évtizedekig nem feledte volna el, így tehát az állandó földrajzi, gazdasági, biológiai tényezők diktálta egzisztenciális érdekeink forogtak volna veszélyben. Gyakorlatilag még Németországnak megvolt a közelsége folytán a lehetősége, hogy ilyen kísérletet elfojtson, és ezzel Magyarországot birtokbavéve, ezzel kénye-kedve szerint járjon el. Az ellenséges Oroszország és az ellenségessé vált Németország harcterévé téve az országot, mely kíméletre egyik oldalról sem számíthatott volna. Végig a kisebbik rosszat láttam a német vonal tartásában, magyar érdeket, mert csak magyar érdekből tartottam ezt a vonalat, és nem azért, mert a németeket kedveltem, vagy bármi más szempont húzott volna hozzájuk. Szerintem egy átállás - teoretice lehetségesnek feltételezve semmit nem segített volna a helyzeten, és ezért kellett az egyre fogyó esély ellenére megmaradni a szövetség vonalán. Ezért nem fordulhattam magam sem a másik oldal felé, mert ezt egyéni mentési kísérletnek éreztem volna, és nem a nemzeti érdek parancsának. 224 Távlatilag. 225 Imrédy feltehetően az 1942. júniusi brit-szovjet szövetségi szerződésre gondol.
