Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A háborút pedig addig, míg aktív szerepem volt, nem láttam elveszettnek. Az avranches-i áttörés és a román átállás súlyos változást jelentett volna, de pl. Hellebronth altábornagy is igazolhatja, hogy Vörös János akkori vezérkari főnök 1944. szeptember elején a főhadiszállásról hazatérve azt a felfogást ismertette, hogy bár teljes győzelemre már nincs kilátás, de a meglévő tartalékok és az új fegyverek bevetése a legközelebbi tavasz folyamán az egyik fronton német felülkerekedést fog eredményezni, és ebből politikailag a szükséges eredményt ki lehet munkálni. Az imént elmondottakkal, úgy hiszem, megfeleltem arra a hangulatkeltésre is, mely szerint „alantas és megvetendő személyi szempontoktól vezettetve" folytattam volna politikámat. 28./ A MMP-nak megalakítására, illetve a MÉP-ből való kilépésemre vonatkozó indokokat feltárja az ügyiratok mellett elfekvő kilépőlevelem,

226 valamint az 1940. november 5-én Pécsett tartott beszéd

227 úgy, hogy ezekre bővebben felesleges kitérnem. Ami a pártnak a vádiratban foglalt jellemzését illeti, erre vonatkozólag kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni azon kívül, ami már fentebb a 24./ pont alatt elmondatott. Hangsúlyoztuk a tekintélyelvet, a tekintély azonban nem szerezhető meg egyszerű hatalmi ténnyel, a hatalom birtokbavételével, hanem az csak bizalmon, a lelkek konszenzusán alapulhat, tehát folyton-folyvást újból kiérdemelendő. Ezért szüksége van a.) tanácsadásra, tehát szabad diszkusszióra a politika vitelére szervezett kereten belül, b.) ellenőrzésre. A párton belül erre mindig súlyt helyeztünk, de a programom is fenntartotta az egykamarás parlamentet, ahol szabad vitának, panasznapnak, interpellációnak helye lett volna, s amely az ellenőrzést is gyakorolni lett volna hivatott. Ez a tekintélyi elv tehát lényegesen különbözik a „vezéri elvtől", s egyben gyökeres különbséget jelent a nyilasokkal szemben és a német nácizmussal szemben. A személyi kultuszt is elvetettük, pl. soha nem engedtem olyan ostoba kísérleteknek, hogy „Éljen Imrédy"-vel köszöntsenek a párttagok, és Incze Antal rólam írt könyvét,

228 amelynek piacra kerülését közvetlenül megelőzőleg értesültem véletlenül, azonnal letiltattam, és tekintet nélkül a szerzőnek és kiadónak okozott anyagi kárra, összeszedettem és zárt letétbe helyeztettem. A párt erős igazgatási reformot akart keresztülvinni az ún. „strong executive"

229 irányában, tehát világszerte (legelőször az amerikai alkotmányban) érvényesülő tendenciáknak megfelelően, a kormányban látta a modem állami élet súlypontját, amelyhez tartozik a felelősség koncentrálása is a kormányfő személyében. A mai testületi kabinet rendszerében a miniszterelnök csak „primus inter pares",

230 és ki-ki csak reszortjáért felelős. Ehelyett a miniszterelnökből igazi kormányfőt akartunk volna csinálni, aki felette áll a minisztereknek és munkájukat irányíthatja, viszont a parlamenttel és a nemzettel szemben ő felel. Közigazgatási reform a decentralizáció irányában, a minisztériumok 226 III. fejezet 11. sz. dokumentum. 227 Magyarság, 1940. november 6., 3. p. 228 Incze Antal: i. m. 229 Erős végrehajtó hatalom. 230 Első az egyenlők között.