Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

döntésben jelzett mód, vagyis a diplomáciai akció mellett. Az első, komáromi tárgyalások eredménytelenek maradtak, mert a cseh részről tárgyalásra kiküldött új szlovák kormány nem volt hajlandó megfelelő ajánlat tételére. A tárgyalások meghiúsulta után Magyarország jegyzéket intézett a müncheni döntésben érdekelt négy nagyhatalomhoz és a lengyel kormányhoz, összefoglalva az addig lefolyt akciót és annak eredménytelenségét. Egyidejűleg közvetlen diplomáciai lépést tettünk Németországnál és Olaszországnál, amelyek érintkezésbe is léptek a csehszlovák kormánnyal, de a francia külügyminiszter is tárgyalt a párizsi magyar és csehszlovák követekkel. Rövidesen újból megindultak Magyarország és Csehszlovákia között a jegyzékváltások, amelyeknek során Csehország végre olyan területi javaslatot tett, amely tárgyalási alapul szolgálhatott. A magyar kormány október 27-én átnyújtott jegyzéke lényegileg azt a javaslatot tartalmazta, hogy a magyar részről átengedni kívánt területek és a csehszlovák részről felajánlott területek között mutatkozó különbségek úgy hidaltassanak át, hogy a vitás, összesen 8 körzetben népszavazás tartassék, és csak ha ez a javaslat csehszlovák részről nem találna fogadásra javasolta a német-olasz döntőbíráskodást, illetve a keleti részek tekintetében Lengyelországnak a döntőbíráskodásba való bevonását. Javasolta ugyanakkor a ruszin népszavazást is. Csehszlovákia a demokratikus elveknek megfelelő népszavazás elől kitért, és ellenjavaslatában a döntőbíráskodást javasolta, Lengyelországon kívül még Románia bevonásával. Ezen az alapon tehát tulajdonképpen csehszlovák kívánságra jött létre a döntőbíráskodás, amely Lengyelország és Románia bevonása nélkül a német és olasz nagyhatalmakra bízta közös egyetértéssel a vitás területrészek fölött való döntést. Nyilvánvaló tehát a két állam közös megegyezése, ebből folyólag az is, hogy ez a döntőbíráskodás csupán közös egyetértéssel választott módozata volt a müncheni döntésben első periódusként provideált közvetlen megegyezésnek, mert a müncheni döntés a négy nagyhatalom újabb összeülését csak arra az esetre tervezte, ha három hónapon belül nem jön létre megegyezés. Már pedig megegyezés a területek jelentős részére nézve létrejött, és ugyancsak létrejött az a megegyezés, hogy a vitás körzetek tekintetében mindkét fél elfogad döntőbíráskodást. Ami pedig a visszacsatolás tényének nemzetközi érvényességét illeti, a bekövetkezett területátcsatolást a nagyhatalmak mind tudomásul vették. Bárczy István vallomásaiban olvasható, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter kifejezetten közölte a november hó 3-i minisztertanácson, hogy Franciaország és Anglia érdektelenséget jelentett ki, és egyenesen kérték, hogy Németország és Olaszország vegyék át a kényes döntést. 18./ A vádirat 15. lapján jelenik meg az első utalás „alkotmányellenes, diktatórikus szándékaimról". Ezek tekintetében utalok mindenekelőtt saját vallomásaimban mondottakra. Ehhez hozzáfűzöm azt, hogy elgondolásaimat és terveimet teljes lojalitással azok nagyon kezdetleges stádiumában megvitatásra bocsátottam minisztertársaim előtt, lehetővé tettem tehát a kritikát, az ellenlépéseket, és lehetővé tettem, hogy meggyőzzenek elgondolásaim esetleges helyt nem álló voltáról. Márpedig világos, hogy