Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

diktatórikus lépéseket ilyen módon előkészíteni nem szokásos, és nem is lehet.

216 Hogy a gyakorlatban ezek a diktatórikus szándékok miképpen érvényesültek, arra vonatkozólag csak két körülményre hivatkozom, amelyek közül egyik az ún. jobboldal, a másik pedig a baloldal felé nyilvánult meg. Éppen a vélemények szabadságát tisztelve engedtem magamat nehéz külpolitikai helyzetben a sajtóban támadtatni. Ez vonatkozik a jobboldalra, helyesebben szélsőjobbra. A másik vonatkozásban viszont utalok arra, hogy engedélyt adattam a Magyar Nemzet című napilap megindítására.

217 Végül, amikor láttam a velem szemben megnyilvánuló ellenvélemények komolyságát és súlyát, letettem ezekről a tervekről, és a legrészletesebben kidolgozott törvényjavaslatokkal léptem a parlament elé. 19. / Ami a vádirat szerinti „vágyamat" illeti, hogy a magyar történelmi osztályok „befogadjanak", erre csak azt jegyzem meg, hogy vágyaim és belső gondolataim még a vád képviselői előtt sem lehetnek ismeretesek, de azt állíthatom, és konkludens cselekményeim is igazolják, hogy éppen népi elgondolásaim semmiképpen nem fértek volna össze ilyen állítólagos vágyaimmal, amelyek nem léteztek. Ugyancsak megjegyzem, hogy ebben az időben még nem tudtam a származásom miatt tervezett támadásokról, és ezekről első ízben 1938. december közepe után értesültem csak. Éppen ezért teljességgel helyt nem álló a vádiratnak az a megállapítása, hogy elhatározásomat „a történelmi osztályok iránti bosszú és a zsidókérdésnek durva exponálása" alakította volna ki, hogy ezzel a zsidó származás gyanúját elhárítsam magamtól. Az ún. második zsidótörvény benyújtásának indokait pedig észrevételeimnek ad vád IV. vonatkozású részben már kifejtettem, és ha számoltam is azzal a hatással, hogy c törvényjavaslat benyújtása megerősíti kormányom pozícióját, ezt csak abban a vonatkozásban tekintettem összefüggésben állónak a törvény benyújtásával, hogy az antiszemitizmus valódi okainak megszüntetése meggyőzi a jóhiszemű embereket abban az irányban, hogy a szélsőséges agitációtól magukat függetlenítve, a komoly kormányzati politika mellé szegődjenek. 20. / A vádirat 15. lapjának végén foglalt „kegyetlen és embertelen" jelzőre vonatkozólag már megtettem észrevételeimet. De ugyanúgy nem áll az, hogy a szóban forgó törvény a legsúlyosabb népellenes bűncselekmények sorozatára vezetett volna. Arról nem tudok, hogy a visszacsatolt területeken élő zsidósággal szemben a vádirat 16. oldalán említett cselekmények követtettek volna el a kormány tudtával és utasítására. Mindenesetre ilyen utasítást semmiféle vonatkozásban nem adtam, de kérem ebben a vonatkozásban Jaross Andor tanúként való kihallgatását is. 1 21. / Az 1939. január 6-án a Vigadóban tartott beszédemben

219 a legteljesebb ko216 Erre nézve lásd Bornemissza Géza, Kelemen Kornél, Farkas Elemér és Kornis Gyula fötárgyalási vallomásait, valamint az Imrédy-Halász és az Imrédy-Kcrtész sajtóperben elhangzott vallomásokat (III. fejezet 13-14. sz. dokumentum). 217 Az újság első száma 1938. augusztus 25-én jelent meg. Főszerkesztőként Pethő Sándor, felelős szerkesztőként Hegedűs Gyula jegyezte a lapot. 218 Itt a II. zsidótörvény rendelkezéseiről és a visszacsatolt területek zsidóságával szembeni intézkedésekről van szó. 219 Lásd III. fejezet 8. sz. dokumentum.