Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Magyarország hadseregének a trianoni állapotból való kiemelése és bizonyos mérté­kű fejlesztése, létszám és felszerelés tekintetében. Ez azonban kizárólag védelmi cé­lokat szolgálhatott csak, mert a fejlesztés méretei távol álltak attól, hogy Magyaror­szág akárcsak a környező államok egyikének fegyverkezési állapotát viszonylagosan elérje. A győri programban provideált 600 millió pengő a tulajdonképpeni katonai szükségletnek csak egy mérsékelt hányadát elégítette ki, amint ezt Rátz Jenő akkori vezérkari főnök tanúvallomásával bizonyítani kívánom. De maga az a tény, hogy egybehangzó vallomások szerint a kormányzó németországi látogatása alkalmával mind ő, mind pedig a kíséretében lévő miniszterek a cseh krízissel kapcsolatban igen óvatos álláspontot foglaltak el, azt mutatja, hogy Magyarország abban az időben ka­tonai akciót, éppen hadserege felszerelésének állapotára való tekintettel, nem kívánt és nem is szándékolhatott. 10. / Hogy az Anschluss után nem ismertem fel a Németország és a demokrata nagyhatalmak között az összeütközés elkerülhetetlenségét, erre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy ebben a felfogásban a demokrata nagyhatalmak számos állam­férfiával osztozom, mert hiszen abban az időben ezek törekvése éppen arra irányult, hogy a háború elkerültessék. Maga a müncheni döntés - egy jó félévvel később - azt igazolja, hogy a törekvések nem voltak eleve meghiúsulásra kárhoztatva, tehát 1938 tavaszán azt a felfogást, vagy legalábbis azt a reménységet, hogy a háború elkerülhe­tő lesz, osztani nem mondható akkori szemszögből nézve tévedésnek. Az ebből le­vont következtetések sem helytállók tehát, még kevésbé helytálló azonban „lelkiis­meretlen és önző módon elkövetett bűnök" sorozatáról beszélni, mert ennek a szubjektív minősítésnek, helyesebben hangulatkeltésnek semmi kapcsolata nincsen a Darányi-kormányban elfoglalt tárca nélküli közgazdasági miniszterségemmel. A győri program végrehajtásából semmiféle következmény nem adódott későbbi politi­kai és katonai fejleményeket illetőleg; ez a múltnak, a trianoni békeszerződés tárgyta­lanná vált rendelkezéseinek részbeni felszámolása volt csupán, amely épp azért nem alkalmas a vád bárminemű alátámasztására. Élni akaró nemzetnek joga van olyan vé­delmi felkészültségre, amely arányban áll a többi számba jövő államok felkészültsé­gével, mert különben nincs meg az az egyenjogúság az államok között, amelyet ép­pen a helyesen értelmezett demokratikus felfogás kíván meg. 11. / Az 1938. évi XV. tc.-nek, azún. első zsidótörvénynek keletkezését, parlamen­ti letárgyalását és végrehajtását illetőleg utalok a fentebb ad vád IV. alatt kifejtet­tekre. 12. / Arra nem emlékszem, hogy e törvény tárgyalása kapcsán Rassay Károllyal bi­zalmasan mit beszéltem. Még kevésbé arra, hogy a törvényjavaslatot „ocsmánynak" neveztem volna, és miért tettem volna ezt. Valószínűleg nincs olyan brilliáns emlékc­zötehetségem, mint említett tanúnak, bár az ő vallomása más vonatkozásokban bebi­zonyíthatóan tévedéseket tartalmaz, s ezért nem tartom kizártnak, hogy a szóban for­gó esetben valami olyanra nem emlékszem, ami nem vagy nem egészen úgy történt, mint ahogy azt a vádirat Rassay vallomása alapján beállította. Nem értem azonban azt, hogy micsoda tudatosan valótlan közlést tettem volna Rassay Károlynak, mert hiszen néhány hét múlva valóban lemondott Darányi, és én vettem át a miniszterel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom