Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
az elgondolással szembe. Rátz Jenő vallomásából is kitűnik elhárító magatartásom. De ugyanezt kívánom bizonyítani Jaross Andor[ral] és Rajniss Ferenccel is. A március 19-én bekövetkezett lépésről mint befejezett tényről értesültem, március 19-én. Tudtam arról, hogy a magyar honvédség és hatóságok megkapták az illetékes magyar utasítást, hogy ne fejtsenek ki ellenállást, azt is tudtam már, hogy a kormányzó vonatán érkezett az új német követ, aki a vonaton már tárgyalt a kormányzóval. Többet a történtekről akkor, midőn március 19-én délután Veesenmayerrel beszéltem, nem tudtam, de az említett ismert körülmények alapján, a német lépés elleni tiltakozást még nem érezhettem kötelességemnek. Pártom képviselői pedig azért vettek részt a kormányban, hogy lehetővé tegyék egy olyan magyar kormány megalakítását, amely a szövetségi viszony szempontjából kielégítő, mert az Ambrózy Gyula vallomásából is kitűnik, 206 erre az esetre kilátásba volt helyezve a német csapatok visszavonulása, míg ha ilyen kormány nem alakul, úgy további súlyos komplikációkkal kellett volna számolni az ország szuverenitása és területére nézve, amelynek megszállásában a román és szlovák csapatok részvétele is megtörténhetett volna. Ez indította a MMP minisztereit arra, hogy a kormányban részt vegyenek, de ennek dacára kértem Veesenmayert, hogy tekintsen el pártom minisztereinek részvételéről a kormányban, csak mikor erre nem volt hajlandó, járultam hozzá részvételükhöz. A közgazdasági miniszterséget csak azért vállaltam később, hogy egyrészt segítsek az idevágó kormányzati feladatok megoldásában, másrészt, mert a pártom és a Magyar Élet Pártja óhajtották részvételemet a kormányban. Hogy ennek a gondolata Veesenmayer előtt is rokonszenves volt, azt tudtam, de abból a tényből, hogy ő ennek kifejezést adott, ellenem vád a vádiratban jelzett irányban szintén nem kovácsolható. Rátérek ezután a vádirat „indoklására". Bár az egész indoklás általánosságban mozog, semminemű bizonyítékot nem tartalmaz, és nagyrészt a vádirat egyes pontjaival összefüggésben sincs, mégis, minthogy alkalmas arra, hogy személyemet helytelen megvilágításban tüntesse fel, és oly tényeket imputai nekem, melyek rajtam kívül állók és valótlanok, ezzel is részletesen kell foglalkoznom. 1./ Dédatyám az 1779-ben született Ferenc, 1845-ben királyi engedéllyel, nemesi névváltoztatás útján vette fel az Imrédy nevet. Ennek 1776-ban született Alajos fivére volt az ismert vaskereskedő Heinrich cégnek alapítója. Ebben a cégben dédatyámnak és leszármazottainak részük soha nem volt. 2.1 1918 novemberében, katonai leszerelésem után kezdtem meg hivatali pályáRánki György: 1944. március 19. (Magyarország német megszállása). Második bővített és javított kiadás. Budapest, 1978, Kossuth Könyvkiadó. 206 Ambrózy vallomásában azt idézi fel, hogy Horthy március 19-én hazafelé utazva a vonaton hogyan adta elő a történteket az eléje utazó kabinetfőnöknek: „Elutazása előtt Hitler arra tett ígéretet, hogy ha Magyarországnak olyan konnánya lesz, amelyben a németek megbízhatnak, mindjárt kivonják a német csapatokat. Ha ily kormány kinevezése nem történik meg, ránk ereszti a románokat, Antonescut." (BFL XXV.l.a 3953/1945. 44. p.)
