Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
mat, de mindössze 3 hónapig voltam a székesfővárosi pénzügyigazgatóságon, 1919 januárjától kezdve a pénzügyminisztérium kebelében teljesítettem 1921 végéig utolj ára mint pénzügyi titkár szolgálatot, és 1922. január 1 -vei léptem át a TÉBE-hez. 207 3. / Ami az indoklás 5., 6. lapján és a 7. lap első felében foglaltatik, alig áll kapcsolatban személyemmel. A vádiratnak ez a része sok tekintetben helytálló bírálatát tartalmazza a világháború utáni 10-15 esztendőnek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Bethlen-rendszer gazdasági politikája ellen a Magyar Nemzeti Banknál elfoglalt pozícióm dacára magam működtem felszólalásokban és cikkekben, így pl. a Magyar Szemlében megjelent tanulmányomban a fizetési mérlegről. 208 A szóban forgó indokolási résznek a beállítása azonban bizonyos vonatkozásokban túlzott és nem számol az akkori közfelfogással, holott az események csak ebbe a háttérbe állítva érthetők meg helyesen. Ezt azért említem meg, mert későbbi politikai cselekedetem és magatartásom sem értékelhető helyesen, ha ezt a szempontot figyelmen kívül hagyjuk. A 20 éves revíziós mentalitást nem lehet meg nem történtté nyilvánítani, még akkor sem, ha ezt a mai szemszögből nézve elítélő bírálatban részesítik. Azt is figyelembe kell venni, hogy a trianoni békeszerződés rendelkezései nemcsak Magyarországon voltak kitéve támadásnak, hanem kritikában részesültek tárgyilagos külföldi szemlélők részéről is. Éppen az angolszász demokrata államok közvéleménye nem zárkózott el a felismerés elől. Az is köztudomású, hogy Csehszlovákia első elnöke, Masaryk, maga is hajlott azon nézet felé, hogy területi koncessiók kívánatosak volnának. 4. / Az indoklás 7. lapjának közepén kerül szóba először az én nevem, és rögtön megkapom az ismételten visszatérő „féktelen ambíciójú" jelzőt és - szintén indoklás nélkül - azt a vádat, hogy a Jelentősen nagyobb hivatás teljesítésérc alkalmas" személyemet nemzetrontó és néprontó politika szolgálatába állítottam. Ezt a hangulatkeltést követi az a további hangulatkeltő megállapítás, hogy a vádlott „eredeti hivatásától eltérően a maga kiváló szellemi képességeit nem megfelelően, nem a nemzet érdekében, hanem annak érdekei ellen használta fel", s ez „a fasiszta korszak legsúlyosabb bűnösévé, értelmi szerzőjévé és erkölcsi tekintetben a legelső sorban felelős megteremtőjévé tette". Ez párosult azzal a felhívással, hogy amikor közéleti szereplésemet a nép hivatott bírája megítéli, ezt kell szem előtt tartani. Felfogásom szerint a Népbíróságra vonatkozó jogszabályoknak szellemében arról kell dönteni, hogy az ott meghatározott tényálladékokat a vádlott cselekedetei és magatartása kimeríti, de nincs arról szó, hogy a vádlott közéleti szereplése osztályoztassék, különösen a vádirat szellemében, amely az akkori időkben is csak azt a magatartást tekinti helyesnek, ha valaki a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseit megtámadhatatlannak tekintette, és az ország védelmi szempontjából sem tartotta jogosultnak a demokrata államok által sem kifogásolt igen mérsékelt és támadó háborúra egyáltalán nem alkalmas méretű hadsereg-felszerelést. 5. / El kell hárítanom személyemről azt a túlértékelést is, hogy én adtam volna teTakarékpénztárak és Bankok Egyesülete. Imrédy Béla: A fizetési mérleg problémája. Magyar Szemle. 1927. 3. sz. (november) 271-280. p.
