Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

fogva sem vonatkozik rám. Ezen törvényhely jogszabályról beszél, már pedig jogszabályt még a vádirat sem tud produkálni. Végül általánosságban megjegyzem, hogyha államok állanak egymással szövetségben, és ezt az adott helyzet folytán nem bonthatják fel, sokszor kénytelen elnézni és tűrni a másik fél oly lépéseit, melyek nincsenek tetszésükre. Különösen áll ez akkor, ha a felek erői nem egyenlők. A gyengébb ilyenkor néha nagy és nehéz türelmi problémáknak lehet kitéve. Ad vád V. Ezzel a vádponttal kapcsolatban mindenekelőtt azt a kérdést vetem fel, vajon elképzelhető-e, hogy egy magántársaságban lefolyt beszélgetés 4-5 hónap múlva egy olyan jelentőségű politikai lépést idéz elő, mint amilyen a március 19-i lépés volt, és ezt kiváltja anélkül, hogy a beszélgetés lefolytatói arról bármit is tudjanak? Nem világos-e, hogy a március 19-i lépés egészen más indokokra vezethető vissza, olyan fejleményekre, amelyek időközben bekövetkeztek, mint például amerikai ejtőernyős tiszteknek március folyamán Magyarországon tárgyalások céljából való leereszkedése.

203 Ennek bizonyítására kérem Szombathelyi Ferenc akkori vezérkari főnök kihallgatását. A vádirat hűtlenség vádját többek között Szálasi, Csia, Gera és Gál Csaba vallomására alapította. Ezek viszont lényegileg mind dr. Walton Ágoston vallomására épülnek fel, aki viszont vallomásában éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit az említett négy vallomás felhoz, és amelyből kitűnik, hogy a Szentirmay-féle vacsoráról közlései[t] Szálasiéknak csak 1944. március 19. után tette meg, és hogy ők ebből azt hallották ki, amit hallani szerettek volna, majd ezt egymás között addig forgatták, ismételték, míg végre maguk is talán elhitték. Dr. Walton maga is mondja, hogy Szálasi megállapítása tévedésen alapszik. Rátz Jenő vallomásából, Kunder Antal és Veesenmayer vallomásából, illetve ezek egybevetéséből kitűnik, hogy a magyar állam szuverenitása és az alkotmányosság megóvásának, a kormányzó személye tiszteletben tartásának és minden erőszakos vagy kényszerítő intézkedés feltétlen kerülésének szükségességét hangsúlyoz1944. március 16-án az amerikai Stratégiai Szolgálatok Hivatala (Office of Strategie Services, OSS) Sparrow Mission (Veréb-misszió) fedőnevű, három tisztből álló küldöttsége szállt le ejtőernyővel a Muraközben, innen jutottak el Budapestre. A németek tudomást szereztek az akcióról már a tisztek érkezése előtt. A német megszállást követően a magyar hatóságok letartóztatták őket és március 24-én egyenruhás hadifogolyként átadták a német biztonsági szerveknek.