Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Anschluss után a Darányi-kormány az I. zsidótörvényjavaslatával előállott intézke­désre szükség volt, mert ha nem történik intézkedés, a komoly építőmunka, a politika, a társadalom és a közgazdaság terén egyáltalában lehetetlenné vált volna, és az anti­szemita hullám, melyet a Német Birodalom határainak a Fertő-tóig való keletre toló­dása hatalmasan felkorbácsolt, olyan légkört és e légkörben olyan kilengéseket ered­ményezhetett volna, amelyek kerülendők voltak. Villámhárító volt ez a törvény a maga nem egész rendszeres és az antiszemita érzelmű lakosság elképzeléseit távolról sem kielégítő rendelkezéseivel. A parlamenti tárgyalás aránylag könnyű volta azt mutatja, hogy az I. zsidótörvénybe, mint szükségszerűségbe, még az ellenkező elvi álláspont képviselői is megnyugodtak. Hasonló, de azért sok lényeges tekintetben mégis eltérő volt a helyzet a IL zsidó­törvény javaslatának benyújtásakor. Ekkor már túl voltunk a felvidéki sáv visszacsa­tolásán, a disszidencián, a kormánykrízisen, Szálasi elítéltetésén, 198 de a nyugtalan­ság tovább tartott, a hungarizmus vonzóereje nem csökkent. Igaz, hogy új tényezők is jelentkeztek, amelyek csak még komolyabbá tették a problémát, így nevezetesen két ily új körülmény volt, hogy a német jogterületen kívül, amely közvetlen szomszédsá­gunk volt, időközben Olaszországban, Csehszlovákiának a német birodalomhoz csa­tolt területein és Romániában szintén életbe léptek a zsidókérdést szabályozó intéz­kedések, és ilyenek előkészítés alatt állottak Lengyelországban s a megmaradt Csehszlovákiában. 199 Ezeknek a külföldi intézkedéseknek hatása pedig a zsidóság­nak más államok, még Magyarország felé való gravitációjában is megnyilvánult. Má­sik új tény pedig az volt, hogy a Felvidék egy részének visszacsatolása következtében nagyszámú, éspedig olyan zsidóság került magyar impérium alá, amely tekintélyes részében még csak nem régen vándorolt be erre a területre. 200 Ez is ok lett volna már a zsidókérdés szabályozásának újabb vizsgálatára, de a fő ok az a felismerés volt, hogy a zsidókérdés által okozott nyugtalanság nem vezethető vissza tisztán a nyugati hatá­rainkon átszivárgó szellemi befolyásolásra, sem pedig pusztán a belső agitációra, ha­nem mélyebben járó okoknak kell lenniök, amelyek ezt a kérdést felszínen tartják. Kell lenni a tömegpszichológiai jelenségben egy olyan magnak, amelyet felszínre A felvidéki sáv visszacsatolása: az első bécsi döntés (1938. november 2.); a disszidencia: 62 képvise­lő kilépése a kormánypártból (1938. november 16-23.); a kormánykrízis: Imrédy miniszterelnök lemon­dása, amit a kormányzó nem fogadott el ( 1938. november 23-27.); Szálasi elítéltetése: a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét a budapesti ítélőtábla - az elsőbíróság, a budapesti törvényszék ítéletét lényegesen módo­sítva - 1938. július 6-án főbüntetésként 3 évi fegyházra ítélte és elrendelte a letartóztatását. A Kúria au­gusztus 24-én elutasította a semmisségi panaszokat. Augusztus 27-én Szálasi a szegedi Csillagbörtön­ben megkezdte büntetésének letöltését. 199 Olaszországban 1938 novemberében a zsidókat kizárták a közszolgálatból, a hadseregből, megfosz­tották őket a nagyobb vállalatok tulajdonjogától, érvénytelenítették az 1919. január 1. után szerzett állam­polgárságukat. 1939 márciusában megtiltották a zsidók és nem zsidók házasságkötését. 1939. március 15. után a Cseh-Morva Protektorátusban előkészületek történtek a német birodalmi zsidótörvények beve­zetésére. Romániában 1938-ban számos zsidót megfosztottak az állampolgárságától. Hasonló intézke­dést hoztak Lengyelországban is. 200 Az első bécsi döntés alapján visszacsatolt területen kb. 68 000, Kárpátalján 78 000 zsidó élt, a Felvi­dékenjelentős részben, Kárpátalján túlnyomó többségben ortodoxok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom