Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

kulatokat teremteni, amelynek az egyesek nem valamelyik munkapiaci párthoz való tartozásuk, hanem ... foglalkozásuk alapján volnának tagjai... azonos foglalkozásúak a hivatásuk szerint rendekbe, vagy rendi testületekbe tömörülhetnek."

8 Ezekben munkások és munkaadók egyaránt részt vennének, vita esetén tilos sztrájkolni, a munkásoknak el kell fogadniok az állami egyeztető hatóság döntését. Az 1930-as évek első felében Portugáliában és Ausztriában jött létre a katolikus hivatásrendiség alapján szervezett autoritárius diktatúra. Mind Antonio de Oliveira Salazar Estado Novo-ja (Új Állama), mind Engelbert Dollfuss koiporatív rendszere fasiszta vonásokkal is rendelkezett, egyúttal szembeszegült a fasizmus mindkét országban jelen lévő radikálisabb áramlataival. Portugáliában a hazai talajból kinőtt, olasz színezetű nemzeti szindikalista mozgalommal, Ausztriában pedig a hitleri nemzetiszocializmussal. A hívő katolikus Imrédy szintén a pápai szociális enciklikák elvei alapján akart egy olyan reformprogramot kialakítani, amely versenyképes a nyilas propagandával, hatékony konkurenciát jelent számára, és így kifogja a szelet a nyilasok vitorlájából. Imrédyre jelentős hatást gyakorolt a hazai politikai katolicizmus öröksége is, elsősorban Prohászka Ottokár tanai. A koreszme importált téziseibe az Imrédy által óhajtott magyar jelleg elsősorban az ő müveiből sugárzott át. Az „ecclcsia militans" magyarországi apostola „a krisztianizmusnak a hungarizmussal való átitatását" hirdette, amely a magyar faj védelmi politika vallási jellegű megalapozását jelentette.

9 Külpolitikai programjáról szólva Imrédy bemutatkozó beszédében első helyen az Olaszországhoz fűződő kapcsolatok jelentőségét emelte ki, bár hangsúlyozta a német-magyar érdekközösséget is. A közvéleményt meglepték a nyugati demokráciára és a kisantantra vonatkozó kijelentései: „Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Anglia mind nagyobb érdeklődést tanúsít azokkal a kérdésekkel szemben, amelyek Közép-Európa jövendő sorsának helyes megoldásával kapcsolatosak. Úgy látszik, az utóbbi időben Franciaország szintén közel jutott a rendkívül bonyolult problémák lényegének felismeréséhez ... nem adjuk fel a reményt, hogy hosszú és kitartó munkával talán sikerülni fog a Duna-medencében végre olyan állapotot teremteni, amely egyelőre az itt élő népek normális egymás mellett élését, később pedig az adódó kö8 Uo. 62. p. 9 „Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel. Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen a legjogosultabb mozgalom..." - írta Prohászka 1893-ban az izraelita vallás recepcióját támadó tanulmányában. (Prohászka Ottokár: Iránytű. Budapest, 1940, Szent István Társulat. 3. p.) „Három pontban összegezem azt,... amiért azután antiszemitáknak mondanak minket: az első, hogy meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését, a második, hogy meg akarjuk akadályozni Magyarország clzsidósodását, a harmadik, hogy rá akarjuk segíteni a jóakaratú s nemzeti érzésű zsidóságot a nemzeti, keresztény társadalommal való összeforrásra... Ez nem antiszemitizmus, hanem ez hungarizmus..." - fejtegette a székesfehérvári püspük 1918 szeptemberében egy napilapban. Cikkében „Magyarország clzsidósodását" oly módon állította be, hogy „ez a magyar politikának legnagyobb s legkínosabb problémája". Az egybeolvadást pedig oly módon képzelte el, hogy az erre hajlandók adják fel az izraelita vallást és térjenek át keresztény hitre. Akik ezt nem akarják, azokkal szemben „felhívjuk s felizzítjuk a keresztény magyarságot, hogy ne hagyja magát, hanem foglalja el neki szóló pozícióját". (Iránytű 190., 193. p.)