Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
reményekhez képest barátságos együttműködést is biztosítani alkalmas." 10 Mindez lehetőséget nyújtott arra, hogy Imrédy - már említett City-beli támogatottságát felhasználva - terveket kovácsoljon a nyugati hatalmakkal való élénkebb kapcsolatok kiépítésérc, a kormány több tagja, elsősorban Kánya Kálmán külügy-, KeresztesFischer Ferenc belügy- és gróf Teleki Pál kultuszminiszter támogatásával. Imrédy kormányra lépése után, páratlanul rövid idő, két hét leforgása alatt a parlamenttel két olyan törvényt fogadtatott el, amelyek hatékonyabb intézkedéseket tettek lehetővé a nyilasokkal szemben. A 3400/1938. M.E. sz. május 20-án kibocsátott kormányrendelet pedig megtiltotta, hogy köztisztviselők a nyilas pártokba belépjenek. Nem választható el ezektől a lépésektől, hogy 1938. augusztus 24-én a semmisségi panaszok elutasításával a Kúria jogerőre emelte Szálasi Ferenc 3 évben kiszabott fegyházbüntetését. Imrédy kormányfői kinevezésében szerepe volt annak a megfontolásnak is, hogy a református államfő mellett az adott időpontban az ország második közjogi méltósága katolikus ember legyen. O képviselte a magyar államot az 1938. május 25-én kezdődő XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszuson, valamint a Szent István jubileumi ünnepségeken, amelyeket az államalapító király halálának kilencszázadik évfordulója alkalmából rendeztek. A nemzetközi gyűlésen tartott beszédében „a szeretet misztériumán nyugvó család" felsőbbrendűségét hangoztatta, és elutasította a „Blut und Boden" elméletét. „Össze kell fűzni a szeretet misztériumának gyümölcsét, a családot, a vinculum caritatis-szal ... Vérközösség a család, vérközösség az eucharisztia ...Vér - ez a szó itt nem átok, hanem áldás ...Vér - itt nem gyilkolásra uszít, hanem életet ad."" Magyar miniszterelnök eddig még soha nem lépett fel „katolikus hitvallóként". Imrédynek sikerült bizonyos mértékig eloszlatnia azt a széles körben elterjedt véleményt, mely szerint ő rideg bankember, merev és érzéketlen „homo oeconomicus". Imrédy tisztában volt azzal, hogy hiába a politikai és gazdasági elit bizalma - ha nem sikerül lecsillapítani az úri középosztály elégedetlenségét, hamarosan osztozhat bukott elődeinek sorsában. Annál is inkább, mert a kormánypárt jobbszárnya, s elsősorban a tetemes erőt jelentő agrárcsoport őt a bankoligarchia bizalmi emberének vélte. A bizonyítás jegyében fogant többek között az 1938:XXX. te, amely bevezette az állami szeszegyedáruságot, és lényegében az agrárius érdekeknek megfelelően szabályozta a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék tevékenységét. A rendezésből jelentékeny hasznot húzott az állami bürokrácia is. A 23. § értelmében „azokat az ipari szeszfőzdéket, amelyeknek a törzstermelési kerete az 1937/38. évi termelési időszakban a 10 000 hektolitert meghaladta, 1938. évi szeptember hó 1. napjáig ki kell sajátítani, vagy üzembetartásukat kártalanítás mellett meg kell szüntetni. Ezenkívül a mi10 KN 1935-1940. XVIII. kötet, 603. p. " Új Magyarság, 1938. május 28.
