Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

a kormány élén, aki képes a belpolitikai viszonyokat konszolidálni és megfékezni az Anschluss után különösen nekilendült nyilas előretörést. Imrédy programadó megnyilatkozásai valóban élesen támadták a nyilasokat, „fantáziátlan fantasztáknak" és „magyartalan magyaroknak" nevezve őket, akik „ködös maszlaggal" kábítják az elégedetleneket. A győri program szellemi atyja lévén különösen érdekelt volt annak megvalósításában. A nyilasok féktelen demagógiája a „zsidó" nagytőke ellen komoly veszélyt jelenthetett a fegyverkezési tervek sikerére, mivel lényegében kockára tette a revíziós törekvések érvényesítésének lehetőségét, ha elérkezik a megfelelő pillanat. Korábbi álláspontja szerint újból nyomatékosan hangsúlyozta: „... kevés a tőkénk és ezt... nem szabad ijesztgetnünk ... A tőkék tulajdonosait bizalommal kell eltöltenünk abban az irányban, hogy az a politika, amelyet folytatunk, nekik biztonságot nyújt ..."

5 A nyilas demagógia türelmetlenségével szemben Imrédy „felelősségérzetet", „magyar józanságot" és „evolúciós fejlődést" hirdetett. Imrédy bemutatkozó beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a „koreszme" egyik alapvető szubsztanciája a „szociális gondolat", amely nem a régi értelemben vett jótékonykodást jelenti, hanem az egyén igényének elismerését „...a fizikai és szellemi javakban való méltányos részesedésre, feltéve, hogy kötelességeit tartozik maradéktalanul teljesíteni." A másik - a „népi egység ... amely a mi sajátos történelem kialakulásunkban inkább nemzeti egységnek volna nevezhető." Kormányfői működésének alapvető elvi célkitűzéseként azt jelölte meg, hogy „... e két gondolat magyar megnyilvánulási formáját kialakítsa és ezzel a nemzeti lelkiségének megadja azt a színezést, amelyet a mai idő parancsoló szava megkövetel." Ezen elveket a hivatásrendi társadalomszervezéssel kívánta a gyakorlatba átültetni, a munkáltatók és munkavállalók elkülönült érdekképviseleteinek, így a szakszervezeteknek a megszüntetésével, munkás szabadidőszervezet létrehozásával és a munkaközvetítés államosításával. Az új miniszterelnök társadalompolitikai elképzelései XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott Rerum novarum, majd ennek 40. évfordulója alkalmából XI. Pius Quadragcsimo Anno kezdőszavakról ismertté vált szociális enciklikáinak hatását mutatják. A két egyházfői megnyilatkozás a liberális kapitalizmus csődjét hirdette, hangsúlyozta ugyan a magántulajdon szent és sérthetetlen voltát, azonban leszögezte a szociális reformok szükségességét. A gazdasági hatalmat XI. Pius szerint „... a szociális igazságnak és a szociális szeretetnek kell áthatnia ... a legfontosabb szerep a szeretetnek jusson".

7 A Quadragesimo Anno az osztályharcot mint a kapitalista társadalom kóros jelenségét tekinti, amely megfelelő szervezéssel könnyen orvosolható, s egyetemes gyógyírként a rendiséghez való visszatérést jelöli meg. „Más megoldás alig lehetséges, mint a társadalmi szervezetben olyan jól rendezett szerveket, rendiségi ala5 Az 1935. április 27-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. (KN) 1935-1940. XVIII. kötet, 608. p. 6

Uo. 601. p. 7 XI. Pius pápa [Quadragesimo Anno] kezdetű körlevele... a társadalmi rend megújításáról és az evangéliumi törvényekhez alkalmazásáról. 3. kiadás. Budapest, (1934), Szent István Társulat. 54. p.