Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
vényes kötöttségtől elszakító ellenforradalmi rendszer váltott ki, az ellenforradalmi uralom első 12 esztendeje jelentős mértékű további züllést és leromlást hozott. Amint az ország közéletének vezetői hazug jelszavakkal, önérdektől vezettetve irányították a közügyeket, a dolgok természetéből kifolyóan érvényesült ennek az erkölcstelenség[nek] hatása a társadalom alsóbb rétegeire is, még pedig annál fokozottabb mértékben, minél befolyásosabb közéleti állást töltöttekbe. A magyar közhivatalnoki apparátusba egyre nagyobb tért hódított a korrupció és a nyerészkedés szelleme. Nem lehetett csodálkozni ezen akkor, amikor nemzetközi ítéletek bélyegezték meg a magyar kormánynak pl. az ún. optáns-per ügyében tanúsított magatartását. Az egész művelt világ közvéleményének felháborodása fogadta azt a hágai megegyezést, amelyet az ellenforradalom kormánya kívánt és provokált és súlyos anyagi terhekkel rótta meg Magyarország dolgozó népét csak azért, hogy ebből a pénzből néhány birtokát vesztett, feudális család anyagi igényeit elégíthesse ki. 161 Ennek a közszellemnek következménye volt az a gazdasági válság, amely 1931-ben megbuktatta a Bethlen-féle rendszert, és amely gr. Károlyi Gyula rövid kormányzása után a fent vázolt szegedi szellem legkorlátoltabb és legfertőzöttebb személyiségének, Gömbös Gyulának kormányra jutását eredményezte. Ez a szűk látókörű K.u.K. kapitány, aki 1918-ban habozás nélkül vállalta el az októberi forradalmi kormány megbízatását, röviddel később látta a reakció készülődését, átállt az ellenforradalom oldalára, és a maga korlátolt, kizárólag hangzatos jelszavakra beállított szellemének megfelelően, rövidlátó, korlátolt és kártékony politikai irány vezetőjévé. Ebben a közéleti szellemben alakult ki és fejlődött a vádlott, dr. Imrédy Béla közéleti szereplése is. Féktelen ambíciótól fűtött, nagy tehetségű és nagy műveltségű, széles nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező és külföldet járt ember lévén, nyilvánvaló volt, hogy képességei komoly közéleti és gazdasági szerep betöltésére teszik hivatottá. Ha Imrédy Bélát nem egyedül a féktelen ambíció és becsvágy, hanem egyben az általa oly gyakran és fennhangon hirdetett keresztény erkölcs és nemzeti érdek parancsa is vezette volna, akkor éppen kitűnő adottságai folytán alkalmas lehetett volna arra, hogy Magyarországot eltérítse arról a végzetes és tragikus útról, amelyre 1919-ben az ellenforradalom szennyes szenvedélye, majd néhány esztendővel később a konszolidáció erkölcstelensége és lelkiismeretlensége vezette. Dr. Imrédy Béla ahelyett, hogy ezt az utat választotta volna, a magyar társadalom leggyengébb és legszégyenletcsebb szellemének szolgálatába állott, nem átallotta a maga nagyobb színvonalú és jelentősen nagyobb hivatás teljesítésére alkalmas személyét nemzetrontó és néprontó politika szolgálatába állítani. Amikor Imrédy Béla dr. közéleti szereplését a nép hivatott bírái megítélik, mindig 161 Az 1920-as években megvalósított romániai agrárreform keretében kártérítés nélkül elkobozták azoknak a magyar birtokosoknak a földjeit és erdeit, akik az impériumváltás után a Romániához csatolt területekről Magyarországra költöztek, a magyar állampolgárságot vették fel jogi szaknyelven szólva Magyarország javára optáltak. A kártérítési vita 1930-ig elhúzódott. Újabban lásd Fülöp Mihály-Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században. Budapest, 1998, Aula. 144-145. p.