Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
és mindenkor szem előtt kell tartani azt, hogy a vádlott nem csupán a maga által tényleg elkövetett bűncselekmények sorozatával tette magát az elmúlt bűnös korszak egyik tevékeny résztvevőjévé, hanem azzal, hogy eredeti hivatásától eltérően a maga kiváló szellemi képességeit nem megfelelően, nem a nemzet érdekében, hanem annak érdekei ellen használta fel, a fasiszta korszak legsúlyosabb bűnösévé, értelmi szerzőjévé és erkölcsi tekintetben legelsősorban felelős megteremtőjévé tette. Nem lehet egy pillanatig sem kétséges, hogy a fölényesen okos és nagy műveltségű vádlott, 1932-ben, amikor elvállalta Gömbös Gyula meghívására a pénzügyminiszteri tárcát, teljesen tudatában volt annak, hogy a maga személyiségének súlyával tekintélyt ad annak a Gömbös-kormánynak, amely egyébként szellemi értékek tekintetében komoly értéket felmutatni nem tudott. Féktelen ambícióinak kielégítésére ugródeszkának használta fel a pénzügyminiszteri megbízatást, amelyet azonban abban a pillanatban, amikor előmenetelére ennél alkalmasabb pozíciót talált, azonnal otthagyott. Rassay Károly vallomásából kiderül, hogy Imrédy Béla, meghívatván a Magyar Nemzeti Bank elnöki állásába, azzal az indokolással fogadta el ezt a pozíciót, hogy miniszteri jövedelméből megélni nem tud, és tette ezt ugyanakkor, amikor ő maga a nyilvánosság előtt a keresztény aszkéta jelmezébe burkolózva kistisztviselőkkel és szociálisan messze alatta álló személyekkel szemben a legszigorúbb takarékosság kötelezettségét hangsúlyozta. De Imrédy Béla nem csupán anyagi érdekből, hanem hatalomvágyból is vállalta a Nemzeti Bank elnökségét, mert tudta, hogy ez a pozíció nagyobb függetlenséget és a gazdasági élet közvetlen irányításán keresztül nagyobb hatalmat is jelent. Személyi tehetségénél fogva alkalmas volt, illetve lett volna ennek a hivatásnak betöltésére, ha ebben őt a Nemzet és a nép érdekei, nem pedig saját maga féktelen személyi ambíciói vezérelték volna. Imrédy Béla dr. a Gömbös-kormányzás idején nyilvánvalóan látta, mint ahogy minden szélesebb látókörű európai politikus, sőt magánember is látta, hogy Gömbös Gyula a nemzet sorsát az olasz fasizmuson kívül 1933-ban uralomra jutott német nemzetiszocialista rendszerhez köti. A nemzetközi politikai és gazdasági világ Hitler uralomra jutásában már akkor a legnagyobb veszedelmet sejtette és nem lehet kétséges, hogy az angliai gazdasági körökkel állandó érintkezést fenntartó Imrédy Béla tudatában volt ennek. De mint a gazdasági élet egyik legmagasabb pozíciójában álló egyén kétséget kizáróan tudatában volt annak is, hogy miként az olasz fasizmust, úgy a német nemzetiszocializmust is, minden nyilvánosan hirdetett ún. szociális jelszavai ellenére a legönzőbb nagytőke, legelsősorban a német nagyipar segítette uralomra. Tudatában kellett lennie annak, hogy a német acéltröszt és az I. G. Farbenindustric 162 voltak azok a vállalatok, amelyek részben saját, részben idegen eredetű hatalmak tőkéivel támogatták a fasiszta diktátorok uralomra jutását azért, mert tőlük várták a szociális nyomorúságtól nyugtalanított tömegek erőszakos lefékezését, tőlük remélték a 1926-ban jött létre Németország nyugati részén négy nagy acélipari vállalat fúziójából a „Vereinigte Stahlwerke" (Egyesült Acélmüvek). 1925-ben hat vegyipari cég egyesülésével alakult meg az „IG. Farbenindustric".
