Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
konnánypárt segítségével újra hatalomra kerülni, vagy összeáll az utcával és a szélsőjobboldali ellenzékkel. Az első út nem volt járható. Nem a kormánypárt miatt. Ez a párt, mint az eredmények később megmutatták, mindenre kapható volt. A kormányzó azonban hajthatatlan volt. Nem akart tudni Imrédyről, nem akarta még egyszer nyakába venni. Innen volt a nyilasoknak és Imrédynek a gyűlölete a kormányzó és családja iránt. Nem volt tehát más választása, minthogy ellenzékbe menjen és összefogjon a nyilasokkal. Imrédy habozás nélkül rálépett erre az útra. Imrédy élére állott a nyilas pártokból létrehozott szövetségnek, 66 és megkezdte azt a harcot, amelyben már nem az alkotmányos államfőtől, hanem a német támogatástól és bizalomtól várta a hatalom elnyerését. Szembekerül Telekivel, Bárdossy val, majd a külszínen eljátszott békülési jelenetek dacára, Kállayval is. A totalitásos államberendezkedésen és a zsidó kérdésen kívül politikájának egyetlen irányt adó gondolata van: a németekkel való feltétlen együtt masírozás. A németek mindenre felhasználható eszközt találnak benne. És ebben nagy segítségükre van Imrédy súlyos terheltsége: zsidó származása. Amikor Imrédy ellenzékbe megy, suttogni kezdik, hogy a kormányzót megtévesztették Imrédy származása felől és hogy okmányokkal tudják Imrédy tiszta árja származását igazolni. Ezeket az okmányokat azonban sohasem közlik. Én az eredeti anyakönyvi kivonatokat három példányban, három különböző helyen őriztem. Az egyik sorozatot Komis Gyula barátomnak adtam át őrzésre. A másik állandóan kezemnél volt, hogy szükség esetén lefotografálva közöljem a nyilvánossággal. Nem volt rá szükség, mert sohasem merték a németek által adott hamis okmányokat napfényre hozni. De cz a kegyetlen helyzet végzetes zsaroló fegyvert adott a németek kezébe. Amelyik pillanatban Imrédy nem követi az utat, amelyet a németek kívánnak, a teljes erkölcsi megsemmisítés veszélyének teszi ki magát. Ennek tisztánlátása kényszerített már megelőzőleg, hogy Imrédyt megbuktassam és megakadályozzam, hogy olyan egyén legyen a hatalom birtokában, aki életre-halálra ki van szolgáltatva egy idegen, élethalál-küzdelemben álló országnak. Sajnos az ellenzéki Imrédy, ha kisebb mértékben is, de ugyanezt a veszélyt jelentette az ország számára. Ellenzéki szereplése a németek felé való feltétlen felkínálkozás volt. A külügyi bizottság ülésein, de a nyílt üléseken is, úgy maga, mint a pártszövetség általa inspirált tagjai (Rajniss, Baky, Maróthy, Szöllősi, Jaross) nyíltan vádolta a változó kormányokat, hogy kétszínű külpolitikát folytat, hogy angolbarát, hogy a nemzetközi zsidóság kegyeit keresi. Hiába hozta a kormány egymásután a legkegyetlenebb és legmegalázóbb törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket - másnap újabb 1941. szeptember 24-én a Magyar Nemzetiszocialista Párt a Magyar Megújulás Pártjával kifejezetten a parlamenti együttműködés céljából létrehozta a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetséget. A Szálasi vezette Nyilaskeresztes Párt és a Magyar Megújulás Pártja között szintén folytak a szorosabb együttműködést célzó tárgyalások, ezek azonban nem vezettek eredményre. Mindazonáltal a Teleki-kormánnyal, majd a Kállay-kormánnyal szemben összehangolt, a háborús erőfeszítések fokozását, a német igények kiszolgálását és újabb zsidóellenes intézkedéseket sürgető ellenzéki politikát folytattak. Lásd III. fejezet 12/c, d sz. dokumentumok.
