Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
követelésekkel állottak elő, hogy a kormányt a németek felé diszkreditálják. Állandóan azzal vádolták a kormányokat a háború folyamán, hogy tudatosan szabotálja úgy katonai, mint gazdasági téren a nemzetnek a háborúban való totális részvételét. Teleki, Kállay, Keresztes-Fischer, mikor felkerestem őket és kifogásoltam a féktelen izgatást, a nyílt hazaárulással egyenlő denunciálást, állandóan azt panaszolták, hogy a németeknél történő folytonos denunciálás miatt a kormány keze meg van kötve, és kénytelenek messzebb menni a német bizalmatlanság miatt, mint amennyire akarnak. Ez a politika sodorta a nemzetet a háborúba, ez vezette 1944. március 19-hez és a végső katasztrófához. Az ország sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Teleki öngyilkossága után a Bárdossy-kormány az örökbaráti szerződés félredobásával megtámadta Jugoszláviát. Megdöbbentően nyilatkozott meg ezekben a napokban Imrédy és társainak németbarát politikája. 1941. április 6-án az újonnan kinevezett Bárdossy miniszterelnök értekezletet 67 hívott össze a parlamenti miniszterelnöki tanácsterembe. Az értekezleten megjelentek a pártok vezetői és a felsőház vezető tagjai. Bárdossy bejelentette, hogy Teleki tragikus halála után a kormányzó őt nevezte ki miniszterelnökké, figyelmeztette a megjelenteket, hogy a háború a határainkhoz ért, de kérte azt is, hogy ebben a kérdésben ne intézzenek hozzá további kérdéseket, mert nincs abban a helyzetben, hogy azokra válaszoljon. Altalános megdöbbenés fogadta Bárdossy szavait, senki sem jelentkezett szólásra, mire én szólaltam fel. Teljesen tisztában voltam a bekövetkezendő eseményekkel, mert egy héttel megelőzőleg már Bárdossy mint külügyminiszter kifejtette előttem, hogy nekünk a németek oldalán részt kell venni a katonai akcióban Jugoszlávia ellen. Tiltakozásomra azzal argumentált, hogy a németek már úgyis bizalmatlanok, és ha most nem masírozunk velük, megszállják az országot és megbízható embereikből fognak kormányt alakítani. Tudtam tehát, hogy Bárdossy mint miniszterelnök a háborúba lépés mellett fog dönteni. Megragadtam tehát az alkalmat, és rendkívül éles szavakkal tiltakozást jelentettem be a jugoszláv-német háborúba való beavatkozás ellen. Kijelentettem, hogy ez a háború szemben áll a nemzet érzéseivel, és hogy Jugoszlávia megtámadása az örök baráti szerződés után az egész világ gyűlöletét és megvetését hozza a nemzetre. Kijelentettem, hogy ez a háború harcszíntérré fogja tenni az országot és hogy mindent el fogunk veszteni, amit eddig óvatos, békés politikával megszereztünk. Gróf Bethlen István és Peyer Károly ugyanilyen határozottsággal tiltakoztak a háborúba lépés ellen. Ekkor egymásután jelentkeztek szólásra Jaross, Imrédy, Baky, Az említett értekezletre április 4-én került sor. Imrédy, Rassay szerint, Baky Lászlóval és Jaross Andorral együtt a barátsági szerződés érvénytelenségét hangoztatta. Saly Dezső, a jeles publicista értesülései szerint viszont Imrédy „általános meglepetésre" a szerződés hatályban létét hangsúlyozta. Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Fekete könyv. 1939-1944. Budapest, 1945. 340-341. p. C. A. Macartney angol történész, holott Saly adatainak számos forrását megbízhatatlannak ítélte jelen esetben elfogadhatónak vélte információját, mondván, hogy „valami váratlan dolgot" jegyzett fel. C. A. Macartney: October Fifteenth. A History of Modem Hungary 1929-1945. Edinburgh, 1957, The Edinburgh University Press. 2. kötet. 7. p. 1. sz. jegyzet.
