Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

ügyről, es arra kertem: menjen fel a kormányzóhoz, tárja elé az okmányokat és közöl­je vele, hogy amennyiben 48 óra alatt nem menti fel Imrédy Bélát, úgy az okmányo­kat a Ház asztalára leteszem, és Imrédy az egész világ kacagása közben lesz kényte­len lemondani. Bethlen még az este kihallgatást kért a kormányzótól, én pedig reggel korán felke­restem őt a lakásán, és átadtam neki az eredeti anyakönyvi kivonatokat. Kértem, hogy közölje a kormányzóval, hogy én nem akarok botrányt, mert ha nyilvánosságra ho­zom a dolgot, az ország úgyis megtépázott jó hímeve még jobban tönkre lesz téve. Ha azonban kényszerítve leszek, habozás nélkül a nyilvánosságra hozom az egész ügyet. Bethlen István délben felkereste a kormányzót, és este a bizottsági ülésen közölte ve­lem: a kormányzó arra kér, hogy ne használjam fel az okmányokat, ő intézkedni fog, de előbb neki hivatalos úton is verifikálni kell az iratokat. Ugyanakkor áthívatta Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, akinek azzal adta át az iratokat, hogy egy magasabb rangú tisztviselőt küldjön ki Csehországba, aki a már eljárt megbízottam­mal együtt vegye ki újból a kivonatokat, és tekintsék meg az eredeti anyakönyvi fel­jegyzéseket. Én még aznap este intézkedtem, a két úr másnap reggel elutazott, és 4—5 nap múlva Kcrcsztcs-Fischer belügyminiszter személyesen referált a kormányzónak. A kormányzó ugyanakkor hívatott, és amikor a belügyminiszter után bementem hozzá, egy felszabadult ember áradozásával köszönte meg az országnak és neki tett szolgálatomat. Elmondotta, hogy Imrédyt felhívta lemondásra, és közölte azt is, hogy utódjának gróf Teleki Pált fogja azonnal kinevezni. Audienciák nem lesznek, a kor­mány többi tagja egyelőre a helyén marad, de rövid időn belül azokat is, így elsősor­ban Hómant, ki fogja cserélni. Imrédy lemondása, Teleki kinevezése megtörtént. Te­leki azonban gyenge volt ahhoz, hogy Imrédy bizalmasait elbocsájtsa a kabinetjéből. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a kormányzóval beszéltem. Ö nem hívott, én nem je­lentkeztem kihallgatásra. A megbukott Imrédyt Teleki üdvözölte az egységes párt ünnepi vacsoráján, őt tette meg a párt választási ügyeinek vezetőjévé, és fenntartás nélkül átvette a parlament­ben a zsidótörvény képviseletét. Ebből a kétszínű szerepből csak további lezüllés és katasztrófa lehetett. Lett is. A választásokat Imrédy irányította, a konnánypárt ugyan­azokkal az izgató jelszavakkal ment a választásba, mint a nyilasok - nem csoda tehát, hogy a választásokból (1939) a nyilasok közel 50 képviselői helyet szereztek, és a kormánypárt is tele volt Imrédy bizalmas híveivel. 65 Megkezdődött az egymásra lici­tálás és a szélkivevés politikája. A sajtó féktelen garázdálkodása híven tüntette fel a háttérben meghúzódó tragédiát. Világos volt előttem, hogy Imrédy számára csak két út áll nyitva. Vagy sikerül a Az 1939. május 28-29-én, pünkösdvasárnap és hétfőn megtartott országgyűlési képviselőválasztáso­kon a Magyar Élet Pártja elnevezésű kormánypárt 1,7 millió (49,3%) szavazattal 187 mandátumot (72%) nyert. A párton belül a jobb- és szélsőjobboldal abszolút többségben volt, a képviselők kb. 55%-a sorolható ide, míg Teleki Pál személyes híveinek aránya a képviselőcsoport 10%-át sem tette ki. A nyi­laspártok 1,07 millió szavazattal (30%) 49 mandátumhoz (18,8%) jutottak, közülük a Nyilaskeresztes Párt volt a legerősebb, 754 000 szavazattal (21%) és 28 mandátummal (10,8%).

Next

/
Oldalképek
Tartalom