Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
zászlaja alatt az országos szervezkedést. Barátai, Jaross, Rátz Jenő járták az országot, és a legféktelenebb izgatást fejtettek ki. A közéletben a gyávaság minden mértéket meghaladt. A jogosulatlan vagyonszerzés vágya lett úrrá a középosztály még addig erkölcsileg érintetlen rétegeiben is. A helyzet reménytelennek látszott. Változást vagy legalább a zuhanás meglassítását csak Imrédy bukásától lehetett remélni. Erre semmi kilátás sem mutatkozott. A megfélemlített kormányzó nem merte Imrédyt elküldeni. A zsidó-törvényjavaslat felett fel volt háborodva, de azért nem merte megtagadni az előzetes hozzájárulást. A parlamenttől semmit sem várhattunk. A képviselőház 5 éves ideje lejáróban volt. A kormánypárt tagjai a mandátumokat féltették. Viszont mindenki előtt tisztán állott, hogy Imrédy ambíciói a diktatúra és végül a háború felé sodorják a nemzetet. Egyetlen remény csak abban látszott, ha a kormányzót felszabadíthatjuk a jobboldali forradalom veszélyének és Imrédy Bélának terrorja alól. Okot és módot kellett szerezni a kormányzó számára, hogy felmenthesse Imrédy Bélát. Erre csak egy út állott rendelkezésre: bebizonyítani okmányszerüleg Imrédy zsidó származását. Ezzel többen is próbálkoztak, de eredmény nélkül. Elhatároztam, hogy magam veszem az ügyet kezembe. A Budapesten beszerezhető okmányokat (így Imrédy nagyanyjának, Vajkay Karolinnak halotti anyakönyvi kivonatát) néhány nap alatt megkaptam. Ekkor felkerestem egy ügyvéd barátomat, aki rendelkezésemre bocsátotta ügyvédtársát. Vajkay Karolin halotti anyakönyvi kivonatából megállapítható volt, hogy szülei Satz csehországi községben születtek. Megbízottamat kellő utasításokkal ellátva elküldöttem Satzba. Három-négy nap múlva az okiratok, amelyek Imrédy dédanyjának zsidó leszármazását megcáfolhatatlanul bizonyították, 64 a kezemben voltak. Ezekkel zsebemben a képviselőház bizottsági tárgyalásán még egyszer felhívtam Imrédyt, hogy vonja vissza a javaslatot, amely már addig is oly sok halálos tragédiát okozott. Erősen szemébe nézve azzal fejeztem be felszólalásomat, hogy gondoljon arra a sok száz és ezer ártatlan emberre, akik talán ma még nem is sejtik, hogy ők is áldozatai lesznek a kegyetlen rendelkezéseknek, mert ez a javaslat az a bizonyos nagy kő, amely elrepül, és senki sem tudja, hol áll meg és kit hogyan talál meg. Imrédy felhívásomat nyersen és gúnyosan visszautasította. Ekkor a velem szemben ülő gróf Bethlen Istvánhoz egy cédulát csúsztattam, amelyben kértem, hogy fontos ügyben jöjjön ki a folyosóra. Késő este volt már, így csak szóval tájékoztattam az 63 Imrédy a saját vezetésével egy új politikai szervezetet kívánt létrehozni. A Magyar Élet Mozgalom 1939. január 6-án a budapesti Vigadóban tartotta meg alakuló ülését. A MÉM jelvénye: arany kör az apostoli kettőskereszttel és hármas halommal, rajta egy jobbra ugró, fejét hátrafordító aranyszarvas. A motívum onnan származik, hogy 1799-ben a Torontál megyei Nagyszentmiklóson aranyleletet találtak, az ún. „Attila kincsét", benne egy sebesült szarvas ábrázolásával. A néphit szerint ez a mondabeli csodaszarvas jelképe volt. 64 Imrédy 1939. február 15-én a MÉP pártértekezletén a lemondását indokló felszólalásában elmondotta, hogy az általa beszerzett adatok szerint egyik nagyanyja apai ágon nem származott „tiszta keresztény családból". Dédatyja szüleivel együtt 1814-ben tért át, tehát nyolc dédszülője közül az egyik „125 évvel ezelőtt hétéves korában keresztelkedett ki".