Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára iratvédelmi tevékenységéről

cialista relációból ily gépek nem vásárolhatók, Agfa-Copex gyártmá­nyú felvevőgép, automata előhívó és leolvasó-másológépek beszerzését tervezzük. Amennyiben az ORWO dokumentumfilmek használatával kapcsolatos problémák nem rendeződnek, kísérleteket kezdünk a ma­gyar Forte dokumentumfilm-anyaggal. Az új beszerzések révén kapaci­tásunk évi 450-500 000 biztonsági filmfelvétel nagyságúra növekszik, ami által mintegy három évtized alatt megoldható a jelenleg őrzött forrásanyag biztonsági filmezésének feladata. 1979-ben kezdte meg munkáját az Országos Levéltárban kidolgo­zott laminálásos restaurálási technológiára alapozott restauráló mű­helyünk. 1977-ben a Nemzetközi Levéltáros Szövetség 34 országra ki­terjedő felmérése szerint világszerte 217 levéltári restauráló műhely — közülük 85 az utóbbi két évtizedben vette fel üzemét - és 13 papír, pergamen, pecsét és könyvkötészeti témákkal foglalkozó nemzeti ku­tatási központ működött. 1981 novemberében alakult újjá a Nemzet­közi Levéltári Tanács konzerváló és restauráló bizottsága, amely az 1969 óta működő mikrofilm és reprográfiai bizottság mellett a máso­dik iratvédelmi szakbizottsága a levéltárak nemzetközi szövetségének. A restaurálási és konzerválási bizottság 1985-ig kidolgozott munka­programja — műhelyek felállításának és működésének alapkövetelmé­nyei, restaurálási technológiák leírása, közreadása, szakmai intézmény­jegyzék összeállítása, szakterminológiai szótár összeállítása, nemzetkö­zi bibliográfia készítése — tükrözi azt a kedvező fordulatot, amely a levéltárak körében az iratok biztonságos őrzése és fennmaradása kér­désében, a forrásanyag állapotának gyors leromlásától is siettetve, be­következett. Kétségtelen tény, hogy az iratrestaurálás és elsősorban a papír­restaurálás új tudományág, amely nem rendelkezik kialakított és álta­lánosan elfogadott szabványokkal, módszerekkel, eljárásokkal. Az ál­talunk alkalmazott laminálásos védekező technológia sem tekinthető abszolút megoldásnak, hiszen a japán papír, a polietilén fólia maguk sem időtálló anyagfélék, s laminálás közben a magas hőfokon történő kezelés is jogos kritikát válthat ki. Tudjuk, hogy sokféle restaurálási technológia létezik. Egyes nyugat-európai levéltárakban visszalaminál­ták az 50-60-as években így restaurált középkori anyagokat. Másutt enyvvel és finom selyemmel erősítik a tisztított és fertőtlenített forrás­anyagokat és sorolhatnám tovább az egyes restauráló műhelyek ,,leg-­jobbnak" kikiáltott saját metódusait, anyagait, recepturait. Számunkra nem adódott más reális lehetőség, mint az Országos Levéltárban ki­alakított laminálásos iratrestaurálás átvétele, és mindaddig, amíg nemzetközi viszonylatban új és általánosan elfogadott technológia nem jelenik meg és terjed el, mi is — döntően a XVII-XX. századi iratanya­gunk restaurálása tekintetében - az iratlaminálás mellett foglalunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom