Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára iratvédelmi tevékenységéről

cialista relációból ily gépek nem vásárolhatók, Agfa-Copex gyártmányú felvevőgép, automata előhívó és leolvasó-másológépek beszerzését tervezzük. Amennyiben az ORWO dokumentumfilmek használatával kapcsolatos problémák nem rendeződnek, kísérleteket kezdünk a magyar Forte dokumentumfilm-anyaggal. Az új beszerzések révén kapacitásunk évi 450-500 000 biztonsági filmfelvétel nagyságúra növekszik, ami által mintegy három évtized alatt megoldható a jelenleg őrzött forrásanyag biztonsági filmezésének feladata. 1979-ben kezdte meg munkáját az Országos Levéltárban kidolgozott laminálásos restaurálási technológiára alapozott restauráló műhelyünk. 1977-ben a Nemzetközi Levéltáros Szövetség 34 országra kiterjedő felmérése szerint világszerte 217 levéltári restauráló műhely — közülük 85 az utóbbi két évtizedben vette fel üzemét - és 13 papír, pergamen, pecsét és könyvkötészeti témákkal foglalkozó nemzeti kutatási központ működött. 1981 novemberében alakult újjá a Nemzetközi Levéltári Tanács konzerváló és restauráló bizottsága, amely az 1969 óta működő mikrofilm és reprográfiai bizottság mellett a második iratvédelmi szakbizottsága a levéltárak nemzetközi szövetségének. A restaurálási és konzerválási bizottság 1985-ig kidolgozott munkaprogramja — műhelyek felállításának és működésének alapkövetelményei, restaurálási technológiák leírása, közreadása, szakmai intézményjegyzék összeállítása, szakterminológiai szótár összeállítása, nemzetközi bibliográfia készítése — tükrözi azt a kedvező fordulatot, amely a levéltárak körében az iratok biztonságos őrzése és fennmaradása kérdésében, a forrásanyag állapotának gyors leromlásától is siettetve, bekövetkezett. Kétségtelen tény, hogy az iratrestaurálás és elsősorban a papírrestaurálás új tudományág, amely nem rendelkezik kialakított és általánosan elfogadott szabványokkal, módszerekkel, eljárásokkal. Az általunk alkalmazott laminálásos védekező technológia sem tekinthető abszolút megoldásnak, hiszen a japán papír, a polietilén fólia maguk sem időtálló anyagfélék, s laminálás közben a magas hőfokon történő kezelés is jogos kritikát válthat ki. Tudjuk, hogy sokféle restaurálási technológia létezik. Egyes nyugat-európai levéltárakban visszalaminálták az 50-60-as években így restaurált középkori anyagokat. Másutt enyvvel és finom selyemmel erősítik a tisztított és fertőtlenített forrásanyagokat és sorolhatnám tovább az egyes restauráló műhelyek ,,leg-jobbnak" kikiáltott saját metódusait, anyagait, recepturait. Számunkra nem adódott más reális lehetőség, mint az Országos Levéltárban kialakított laminálásos iratrestaurálás átvétele, és mindaddig, amíg nemzetközi viszonylatban új és általánosan elfogadott technológia nem jelenik meg és terjed el, mi is — döntően a XVII-XX. századi iratanyagunk restaurálása tekintetében - az iratlaminálás mellett foglalunk