Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Vámos Gábor: A levéltári anyag tömeges mértékű iratfertőtlenítésének problémái és tapasztalatai

rok megelőzésében elsőrangú szerepe van a tárolóhelyek megfelelő tervezésének és telepítésének, valamint a raktári páratartalom, hőmérséklet és a természetes vagy a mesterséges szellőztetés paraméterei pontos és folyamatos betartásának. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szemmel látható penészes elváltozás nem feltétlen bizonyítéka annak, hogy aktív fertőzésről van szó. Ilyenkor a penész a különálló lapokról simán el is távolítható, lekefélhető, de vigyázni kell arra, nehogy eközben szétkenedjön. A már bekövetkezett károk további terjedését, illetve növekedését csak megfelelő és szakszerű kezeléssel lehet meggátolni. A penészgombával fertőzött iratanyagok fertőtlenítésére két főbb módszer áll rendelkezésre : — a vegyszeres kezelés és — a gázosítás, A penészirtó vegyszereket mind közvetlenül a fertőzött anyagra, mind pedig a feltételezhetően fertőzött raktártér egészében alkalmazzák. Ez utóbbi lehetőség csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzött területeket tökéletesen el lehet szigetelni a levéltár többi részétől. A kezelt területre csakis annak teljes kiszellőzése után szabad visszatérni. Permetezéses fertőtlenítésre alkalmas vegyszer a Timol 1-1-1 és a Trikloretán keveréke (3,75 liter Trikloretánhoz 0,50 kg Timol 1-1-1 -et adunk), a kvaterner ammónium vegyületek (Nitrogenol, Sterogenol), az Ortó-fenil-fenol (Topane), a para-nitro-fenol és a Salicil-amid. Az irtószereket különböző hígítású vizes oldatokban alkalmazzák. Kihelyezésük különféle permetező, illetve porlasztó készülékkel eszközölhető. Sok más vegyszert is felhasználtak, azonban ezeknek káros mellékhatásai voltak. Ide sorolható a Pentaklórfenol, a Nátrium-Pentaklórfenolát és a Formaldehid. A gázosítószerek korszerűbbek, hatásuk helyes alkalmazás esetén tökéletes. Hátrányuk, hogy alkalmazásukhoz igen drága speciális, veszélyes üzemeltetésű berendezések szükségesek, megfelelően képzett szakemberekkel és ezen túlmenően a módszer csak igen rövid hatástartósságot biztosít. A jó gázosítószertől megköveteljük, hogy gyors hatású, környezetkímélő és a kezelt anyagra vonatkozóan káros mellékhatástól mentes legyen. A gázosítószerek közül 1935 óta alkalmazzák az Etilénoxid (ETO) és a Széndioxid (CO2) különböző arányú keverékét. Ilyen a T-gáz, Cartox, Sterivit, Oxifene 20, Oxifene 30, Ucon, utóbbi az ETO (12%) és a Freon (88%) keveréke. A CO2 és a Freon adalékgázként szerepel és az ETO tűz- és robbanásveszélyét van hivatva csökkenteni. Az ETO mellett a Metilbromid alkalmazását is javasolták gázos fertőtlenítésre, azonban utóbbi az eredményesebb ETO mellett nem terjedt el. A gázos fertőtlenítés eredményességéről a kezelt anyag közé elhelyezett biológiai (mikológiái) tesztek segítségével lehet meggyőződni.