Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)
Vámos Gábor: A levéltári anyag tömeges mértékű iratfertőtlenítésének problémái és tapasztalatai
VÁMOS GÁBOR A levéltári anyag tömeges mértékű iratfertőtlenítésének problémái és tapasztalatai Bevezetőmben szeretném az MKE Levéltári Szekció Elnökségének a meghívását megköszönni, mellyel lehetővé tette, hogy erről az igen érdekes és sokak számára nem eléggé ismert területről beszámoljak. Felmerülhet az a jogos kérdés, hogyan került a Budapest Fővárosi KÖJÁL a levéltári anyagokkal kapcsolatba, hiszen az intézet profilja és feladata a főváros közegészségügyi-járványügyi helyzetének folyamatos, hathatós javítása, ami igen távol esik az iratanyagok állagának megóvásától. A kérdés megvilágítása céljából engedjenek meg egy rövid történeti visszapillantást. 1965-ben kaptuk az első megkeresést az Országos Szépművészeti Múzeum Képtárától faanyag kártevő károsításával kapcsolatban. Rövidesen jelentkezett hasonló problémával a Néprajzi Múzeum, az Esztergomi Keresztény Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség. Ezt követően a Kiscelli Múzeum és a Nemzeti Galéria is megkeresett bennünket. Közelebb kerültünk a témához, amikor az Országos Széchenyi Könyvtárnak a Budai Várpalotába történő áttelepítésével kapcsolatosan először találkoztunk könyvtári anyag penészesedési problémájával. Innen már csak egy lépés volt, amikor a Budapest Főváros Levéltára főigazgatója 1975-ben segítségünket kérte a Bazilika pincéiben elhelyezett fontos iratanyagok megmentése ügyében. Azóta iratfertőtlenítési tevékenységünk egyre bővült és egymás után jelentkeztek ilyen irányú megkereséssel a megyei levéltárak (Bács-Kiskun, Nógrád, Szabolcs, Veszprém megye, továbbá az Orvostudományi Egyetem Könyvtára és a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond hagyatéka), végül pedig az Új Magyar Központi Levéltár. A levéltári anyagokat károsító penészgombák közül az Ascomicetes és a Deuteromicetes családhoz tartozó fajták a legveszélyesebbek. Ezek károsításának elsődleges következménye a papír rostanyagának meglágyulása, ami a cellulóz felemésztése következtében lép fel. Ez a lágyulási folyamat az iratanyagok szakítási szilárdságát lényegesen csökkenti. Ezen kívül sok esetben fellép a gombafajtára jellemző - színes festékanyagot tartalmazó — váladék, ami idomtalan foltok kialakulásában jelentkezhet. Károsodhat még az iratanyag a szomszédos oldalak mechanikus összetapadása következtében is. A káros hatások mértéke általában egyenes arányban áll a raktározási feltételek milyenségével és a szakszerű védekező módszerek alkalmazásának kérdéseivel. A ká-