A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

II. Egyházi levéltárak - Rosdy Pál: A Magyarországi Római Katolikus Egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiről

az adminisztrációt végezték, és egyben a püspököt kísérték ünnepélyes megjelenéseinél. Az érseki, illetve püspöki levéltárak elsősorban az érseki illetve püspöki iroda (cancellaria) működése során keletkezett iratokat tartalmazzák. Ehhez járulnak az ún. szentszéki iratok. Szentszéknek nevezik az egyházmegyei bíróságokat, melyek egyházfegyelmi ügyekben, főleg azonban házassági perekben bíráskodtak. E bíróságok élén is a megyéspüspök áll, illetve a konkrét vezetést az ún. officialis (rendszerint kanonok) végzi. Ugyancsak e levéltárak anyagát alkotja a papnevelő intézetek (szemináriumok) anyaga. A szentszéki (bírósági) iratokat helyenként együtt iktatták a püspöki hivatal egyéb aktáival, másutt külön levéltári fondot alkotnak. A szemináriumok általában külön iktatott fondot alkotnak. Igen fontos része minden püspöki levéltárnak a püspöki birtokok kezeléséből, igazgatásából eredő iratanyag. Először legtöbb helyen e gazdasági iratokat a püspöki hivatal anyagával együtt kezelték, általában a 19. századtól kezdve azonban mindenütt létrehozzák a birtokok kezelésének központi szerveit, a jószágkormányzóságokat, vagy gazdasági hivatalokat. Ezek anyagán belül elkülönülnek az egyes uradalmak, possessiok, tehát az egyházi birtokok szervezeti egységei. Az egyházmegyék területi szervezetét alkotják a főesperességek (főesperesi kerületek), melyek általában egy-egy vármegye területére terjedtek ki, és élükön a főesperes állt. A főesperességek esperest kerületekre tagolódtak. Ezek élén a kerülethez tartozó plébánosok egyike állt, esperesi minőségben. Az esperes székhelye nem esik okvetlenül egybe annak nevében jelzett helységgel (például a dorogi esperesi kerület esperese nem mindig a dorogi plébános). Mintegy 10-15 plébánia alkot egy esperesi kerületet (a főesperességek száma és területe évszázadok folyamán csaknem változatlan maradt, az esperesi kerületek száma és beosztása viszont minden egyházmegyében jónéhányszor változott). A főesperesek joghatósága az alájuk rendelt esperességek lelkipásztori és gazdasági jellegű ellenőrzésére terjed ki, az esperesek pedig a kerületükhöz tartozó plébániák számadásainak és lelkipásztori tevékenységére felügyelnek. Az esperesi működés során keletkezett iratok általában annak a plébániának irattárában vannak, ahol az illető esperes működött. Tevékenységük jelentéseik révén a püspöki levéltárakban is tükröződik. Az egyházszervezet témakörében külön kell szólni a szerzetesrendekről A magyar egyház életében Pannonhalma és Pécsvárad alapításától, tehát Szent István korától igen nagy szerepet játszottak a szerzetesek. A nyugati szerzetesség korai formája az ún. monasztikus rendek létrejötte (bencések, ciszterciek, premontreiek), amelyeknek apátságaik (monasterium) vannak, élükön a főapáttal, illetve apáttal. Ujabb, 13. századi eredetűek az ún. koldulórendek (ferencesek, domonkosok), amelyeknek kolostorai rend-