A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:

T. Mérei Klára: Két korreferátumhoz szeretnék röviden hozzákapcsolódni. A levéltári adatbank ügye rendkívül megragadta figyelmemet, és saját „mindennapi" kutatási tapasztalataim folyton-folyvást figyelmeztetnek egy ilyenfajta központi tárolásnak s a történészek számára nélkülözhetetlen adatok visszakereshetőségének fontosságára. A magam részéről a levéltárakban őrzött térképanyagot emelném ki elsősorban, azok mellett az összeírások mellett, melyeket Gyáni Gábor említett. Közelebbről: alapvető munka lenne a II. József korabeli kartográfiai anyag feltárása számítógép segítségével, mivel az - megítélésem szerint - éppen olyan forrásértéket képvisel a gazdaságtörténészek és a néprajzosok számára, mint amilyen fontos a demográfusok számára a II. József-féle népszámlálás kötete. A másik, aminek nagyon örültem: Varga J. János hozzászólása volt. Budavár visszafoglalása az egész keresztény Európa ügye volt, de olyan európai ügy, amelynek színtere Magyarország volt. Éppen ezért nem közömbös, hogy a felszabadítással foglalkozó tudományos konferenciát mi - s ne mások - rendezzék meg. Pécsi tapasztalataim révén mondhatom: a külföldi szakemberek rokonszenvét, elmélyült érdeklődését a magyarországi történelem és magyar történettudomány iránt egy magas színvonalúnak ígérkező tudományos ülésszak nagymértékben növelné. Dóka Klára: Két olyan témakörhöz szeretnék hozzászólni, amely több levéltárat érint, nevezetesen a tizedjegyzékek és a hagyatéki leltárak kérdéséhez. (Egyúttal tolmácsolni szeretném azoknak a kollégáknak véleményét is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak eljönni, de a szervezési munka közben alkalmuk volt arra, hogy néhány észrevételt tegyenek.) A tizedjegyzékekről forrásértékelés szempontjából szeretném mégegyszer aláhúzni azok nyelvészeti és társadalomtörténeti fontosságát, a gazdaságtörténeti felhasználás mellett. A 16-17. századi forrásadottságok nem teszik lehetővé a családok számának megállapítását, amire a tizedjegyzékekben lehetőség nyílik. Ezért is rendkívül fontos az olyan módszertani kérdések tisztázása, mint a külső szőlőbirtokosok ügye, azok egyértelmű meghatározása. A tizedjegyzékek egységes kiadásának megkezdése előtt feltétlenül fel kell mérni a forráslehetőségeket, meghatározni, hogy melyek azok a levéltárak, ahol ilyen forrásanyag található, s az egyes jegyzékek milyen kapcsolatban vannak egymással. A 16— 17. századi OL-bon őrzött kamarai anyag menynyiben fordul elő más levéltárakban, hol vannak átfedések. Hiszen nem az