A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:

a jegyzetekben, hogy hol található, de valójában a leltári szövegek egyszerű betűhív közlésén nem jutottunk túl. A néprajzi gyűjtés először a Szabadtéri Néprajzi Múzeum keretein belül indult meg a 70-es évek elején, majd amikor elvált a Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum a Néprajzi Múzeumtól, akkor a munka a Néprajzi Múzeumban is megindult. A kettő helyenként párhuzamos. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum elsősorban azokból a falvakból gyűjt, ahonnan házakat állít ki; ez az anyag tehát egy meghatározott néprajzi szempontból válogatott. Ha pedig egy leltár rövid, akkor azt nem gyűjti, nem vizsgálva azt, hogy miért rövid - azért-e, mert szegény emberé volt, vagy pedig azért, mert nem teljes. Ez a körülbelül 4000 leltározott iratra kiterjedő gyűjtés nemcsak hagyatéki leltárakat, hanem egyéb falutörténeti dokumentumokat is tartalmaz. A Néprajzi Múzeumban kimondottan a hagyatéki eljárás, kibecsülés során keletkezett leltárak gyűjtése folyik, és az eltelt hároméves időszak után mint­egy 2000 beleltározott, xerox- vagy gépelt másolatban levő hagyatéki leltár, árverési jegyzőkönyv van, és további 2-3000-re tehető az a felgyűlt anyag, melyet regesztáztak, és lelőhelyük szerint csoportosítottak. Nem­régiben elfogadtak, és központi támogatással is biztosítottak egy ötéves gyűjtési és feldolgozási tervet, amelyik tovább szeretné fejleszteni a gyűjtést, és előrelépne a feldolgozás területén. A gyűjtés adattár jellegű pillanatnyilag, tehát másolatban tároljuk a levél­tárakból bekerült adatokat. Az ezekhez készült dokumentáció tartalmazza, hogy mit tudunk azokról, alak felvették a leltárt, van-e kísérő iratanyaga, mi a hagyatéki per kérdése, tehát általában mindazt az egész ügyről, amelynek kapcsán a dokumentum keletkezett. Ezt az adattárat a múzeum mintegy 10000 darabra kívánja felfejleszteni. Eddig elsősorban a dunántúli nagy­birtokos családok levéltárait néztük át az Országos Levéltárban, s emellett az alföldi mezővárosokból van számottevő anyagunk. Továbbra is e terü­leten kívánnánk a kutatást folytatni, és itt kérjük a levéltárak segítségét, rész­vételét, és munkatársakat kívánunk toborozni. A feldolgozásnál az a nézet alakult ki, hogy elsősorban kisebb területek­nek keresztmetszet-jellegű vagy hosszmetszetű vizsgálatára van lehetőség. A nyugat-európai feldolgozások általában kismintások, 4-500 esetre terjed­nek ki, ritka a nagyobb, a többezer hagyatékot feldolgozó munka. Ez első­sorban kisebb-nagyobb uradalmakra s egyes mezővárosokra lehetséges. Itt megint nagy lehetőségei vannak a vidéki levéltárosoknak. Részt vehetnek a munkában akár úgy, hogy egyes területeket felderítenek, s maguk dolgoz­nak fel, akár úgy, hogy segítik néprajzos kollégáikat ezek felderítésében. A Néprajzi Múzeum természetesen elsősorban paraszti hagyatéki leltárakat gyűjt és dolgoz fel, de szerencsés személyi kapcsolatoknak köszönhetően - mint Zimányi Vera is mondta - kialakult egy informális együttműködés a

Next

/
Oldalképek
Tartalom