A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)
I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:
magyarországi történész kutatók, elsősorban a Budapesten dolgozók között. A Néprajzi Múzeum hajlandó létrehozni egy tájékoztatási módszertani központot, amely már nemcsak a paraszti hagyatéki leltárakat, hanem egyáltalán ennek a levéltári forrásnak a gyűjtésére, feldolgozására vonatkozóan valamilyen laza munkaközösséget hozna létre,azzal a céllal, amelyet Zimányi Vera már szintén megfogalmazott. Gyáni Gábor elvi oldalról tárgyalta, hogy valamikor minden feldolgozott anyagnak egy számítógépes adatbankban mindenki számára elérhetővé, újra lehívhatóvá kell válni. A computerrel történő feldolgozáshoz azonban éppúgy anyaggyűjtés szükséges, mint a hagyományos forráskiadáshoz - ha más, szervezetebb módszerekkel is. Újra megismétlem, hogy a Néprajzi Múzeum számít a levéltárosok segítségére, részvételére, és lehetősége van, hogy megszervezze és támogassa munkájukat. Ember Győző: A forrásközlésnek, a történeti forrásközlésnek, a levéltári forrásközlésnek két alapkérdése van. Az egyik: mi kerüljön közlésre, a másik az, hogy hogyan kerüljön közlésre. Ahogy Benda Kálmán vitaindító előadásából hallhattuk, a vita két kérdése körül - ő mondta - teljes a csőd. Ez egy kicsit eltúlozza a helyzetet, de van benne igazság. Véleményem szerint először az első kérdést kellene - mondjuk így - rendezni. A „mi kerüljön kiadásra" a forrásközlés tervszerűségének a kérdése, aminek dolgában rosszul állunk. Nemcsak a forrásközlés, hanem az egész történettudomány tekintetében, amelynek a forrásközlés csak egy területe. Nincs olyan elgondolás, amely felmérésen alapulna, felmérte volna azt, hogy történettudományunknak milyen forrásanyag közlésére van elsősorban szüksége. A tízkötetes Magyarország története munkálatai rávilágítottak arra, hogy milyen ismeretlen területek vannak még történetünkben. Ezekre az ismeretlen területekre kellene elsősorban a forrásközléseket is irányítani. Mind a történetírás, mind pedig ezen belül a forrásközlés tervszerűvé tétele az Akadémia feladata lenne. Benda Kálmán elég elmarasztaló szavakkal emlékezett meg az Akadémia szerepéről a forrásközlésben. Az ő szavai a korábbi idők Akadémiájára irányultak elsősorban, de mai utódját sem kímélték. Ezzel szemben valami jót is mondhatok a mi Akadémiánkról. Az elnökség 1 976. május 25-i ülésén foglalkozott a történettudomány helyzetével, és erre nézve 12 pontból álló határozatot hozott. A határozat 6. pontja szerint „az elnökség indokoltnak tartja a magyar történelem kiadást érdemlő forrásanyagának felmérését, a legsürgetőbb forráskiadási munkálatok sorrendiségének megállapítását, és hosszabbtávú forrásközlési terv elkészítését, valamint ezzel összefüggésben a modern forráskiadási módszerek tisztázását".
