A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:

Konkrétan egy felszólaláshoz szeretnék hozzászólni. Rendkívül érdekes volt Zimányi Verának a hagyatéki leltárakról szóló referátuma, és itt mindjárt megvan az első kapcsolódási pont. A könyvtártörténet a kultúrtörténethez tartozik, és bizony a hagyatéki leltáraknak a könyvrovata elsősorban a forrása a magánkönyvtárak történetének. A leltárak kutatásában, feltárásában máris létrejöhet olyan kooperáció, amely mindnyájunknak hasznos eredményeket hozhat. Erdmann Gyula: Kutatói érdeklődésem kettősségének megfelelően két javaslattal, illetve részben észrevétellel fordulok a tisztelt szekcióüléshez. Először is melegen javaslom a reformországgyűlések válogatott iratanyagának szervezett munka keretében történő kiadását. A sorozat szervesen kapcsolódhatna - talán - a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozatához, annak utolsó nagyobb egységeként. Az egyes országgyűlések tágan értelmezett anyagából természetesen közlésre kerülhetnének az alsótábla országos üléseinek jegyzőkönyvei, illetve a kerületi ülések naplói, a főrendi ülések naplói (a jegyzőkönyvek és naplók anyagánál rövidített, kihagyásos közlés ajánlható), a rendi üzenetek és főrendi válaszok lényegesebbjei, a feliratok és leiratok s általában az országgyűlés fontosabb irományai (vagy esetenként rövid tartalmi kivonatai); ezeken túl helyet kaphatnának a törvényhatósági követutasítások, a követi jelentések kiemelkedő vagy jellegzetes darabjai, a főbb országgyűlési tárgyakat vagy az országgyűlési szervező munkát illető államkonferenciai, magyar kancelláriai, nádori iratok fontosabbjai, valamint pl. a megyei (országgyűléssel párhuzamos) pártküzdelmekre, a reformerek és konzervatívok, aulikusok harcára utaló iratok E körben nem kell hosszasan ecsetelnem a reformországgyűlések politikai, eszmetörténeti szerepét, értékét nemzetünk életében. A javasolt kötetek - mivel az országgyűlések mintegy fókuszba gyűjtötték a kor gazdasági-társadalmi-eszmei alapproblematikáját - a bevezető tanulmányokkal és a jegyzetekkel együtt minden bizonnyal alapvetően hozzájárulnának történelmünk egy kiemelkedő fejezetének jobb, mélyebb alapkutatásokra épülő megismeréséhez. A közhiedelemmel ellentétben a reformkor történetének sok lényeges pontján tátonganak jókora fehér foltok. További megjegyzéseim a felszabadulást követő időszakot érintik, melynek kutatási tempójának fokozása rendszeresen visszatérő igény. Az 1 9451948 közti időszak, ha vannak is még ismeretlen, illetve hiányosan feldolgozott területei, viszonylag jól feltárt. így a kutatások s a forráskiadás fokozása elsősorban az 1949-et követő évek vonatkozásában szükséges.