A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Bán Péter: A dézsmajegyzékek új forráskiadásáról

végleg pusztává lett, vagy összeolvadt más falvakkal, akkor jelenkori írásmódunk csak helyesírási elveiben egyezik a napjainkban élő helységnévvel. Az adózók nevét teljes betűhűséggel követjük. Feloldjuk a keresztnevek gyakori, a vezetéknevek ritka rövidítéseit, mi magunk pedig csak sztereotípiákat rövidítünk, mint pl. a „relicta=özvegy" szót nagy R-rel. Ezen kívül mindössze két tekintetben térünk el a formális hűségtől. Az egyik: a neveket következetesen nagy kezdőbetűvel írjuk, kivéve a nyilvánvaló foglalkozási attribútumokat (presbiter, litteratus, de a diák-deák már olykor nehézségeket okozott). A másik: nincs lehetőségünk a rota eljárás miatt, az egykorú írásmód maradéktalan visszaadására. Elsősorban nem különíthetjük el az s és z betűk írott változatait. Ezzel szemben híven közölhetünk minden központozást ( "-t, " -t, akár y-on is), a kettős hangzókat, az aposztróf jelét. - Az összeírok maguk sem voltak következetesek a hangok jelölésében. Variációik egyaránt takarhattak hangzásbeli eltéréseket (í-zés, ú-zás), pusztán írástechnikai differenciákat (Varga, Wargha, Wargah), netalán tollhibát (Vraga), éppezért mi a lajstromok minden névváltozatát hiánytalanul törekszünk leírni. Kételyeinket kérdőjellel adjuk az olvasó tudtára. Jobban meg kell azonban gondolni a figyelmeztető jelek (!, sic) alkalmazását, ugyanis túl sokszor lehet találkozni Vincencius-szal, Laurencius-szal, a genitivus alakok, vagy akár egyszerű vezetéknevek elírásával.

7 A táblázatok voltaképpen magukba foglalják az adózók sorszámát, a családfők nevét is, majd az egyes dézsmafajták rovatai következnek. A hazánkban elterjedt három tizedjegyzéktípus: a gabona-, bor- s báránydézsmák azonban nálunk külön táblázatokba kerülnek. Ez terjedelmi okokból elkerülhetetlen, hacsak nem követjük N. Kiss bonyolult közlésmódját, illetve nem akarunk lemondani a személynevek közzétételéről. A méhrajokat, malacokat, szárnyasállatokat stb. annál a jegyzékcsoportnál közöljük, ahol az összeírok is regisztrálták őket (többnyire a gabonalistákon, mint a keresztény-, bot- és egyéb dézsmapótló pénzeket fizető embereket is). - A három jegyzéktípus egymást követő publikálásakor két nehézség merült fel előttünk. Ti. biztosítani kell az egyes családfők azonosíthatóságát, s e célból a különféle dézsmák táblázataiban kölcsönösen utalunk a másfajta összeírásban szereplő adózók sorszámaira. A másik problémára még nincs végleges megoldásunk. Arról van szó, hogy a bor- s báránydézsmaszedés egykorú területi tagolása csak véletlenszerűen esett egybe a gabonadistrictusok határaival, s ez megnehezíti a többfajta tizedet adó települések összehozását az olvasó számára. Első kötetünknél, az 1548-asnál önként megoldotta az ügyet a bárányjegyzékek teljes hiánya, illetve az, hogy az egyetlen borlajstrom (Nagytályáé) kézenfekvően kerülhetett az adott gabonakerület, az Egri Völgy (Vallis Agriensis), ezen belül Nagytálya gabonaösszeírása után. A további füzetek-