A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Bán Péter: A dézsmajegyzékek új forráskiadásáról

nél amikor gazdagabb forrásanyagunk lesz, bizonyára más, ésszerűbb megoldást kell keresni. Egy-egy dézsmakerületen belül nem változtatjuk meg a helységek eredeti sorrendjét, továbbá az adózók névsorát sem. Betűrendbe szedésük az írásformák változásai miatt eleve torzíítási lehetőséget rejt magában, amellett több jel mutat arra, hogy a falvak és a háztartások összeírási rendjéből következtetni lehet a dézsmaadminisztráció sajátosságaira, a települések együttesen adott quartájából pedig talán a közös plébániára, illetve a filiális viszonyra is. A districtusok és helységek nevének gyors kikeresését ezekután helynévmutató és tartalomjegyzék segítségével látjuk megoldhatónak. - A bort a jelentős termelő településekben szőlőhegyenként, promontoriumok egymásutánján haladva tizedelték. E rendet nem követjük szorosan, hanem egy táblázatba foglaljuk egyazon szőlőbirtokosnak - s így az egész falunakmezővárosnak - dézsmáját úgy, hogy külön rovatokba kerül a más-más hegyről származó adórész. Ezáltal egy név, illetve termelőegység teljes tizede vízszintesen olvasható le, a promontoriumok összprodukciója pedig függőleges irányban. A dézsmakerületek, szükség esetén pedig egyes helységek táblázatai előtt megadjuk a dézsmaszedők nevét, státusát, az összeírás időpontját, az eredetileg-helyileg alkalmazott mértékeket, valamint azt, hogy milyen rovatokból állnak a soron következő táblázatok. A dézsma számadatainak közlésénél alapvető célunk az egységes, összeadható, összehasonlítható szerkezet kialakítása volt. Mindenekelőtt a mértékeket igyekeztünk uniformizálni: a gabonaféléket kévében (ha kaszálták; a problematikusabb falcaturában, cumulusban, jugerumban), a bort budai iccében, az állatokat darabszámban, a megváltási tételeket dénárban írtuk. A cséplési ereményeket meghagytuk az eredeti űrmértékek szerint, annál is inkább, mert sokféle helyi mércével találkoztunk. Ha ezek ismeretlenek a szakirodalomban, akkor kísérletet teszünk térfogatuk felderítésére.

8 - A táblázatokban nem a feltehető termésmennyiségeket, hanem mindig a tizedeket foglaltuk. Nem vállalkozhattunk tiszta meggyőződéssel a dézsmatételek 10-zel vagy 11,25-dal való beszorzására attól függően, hogy a tizedet avagy a kilencedet vették ki előbb -, hiszen helységeinkegy részevilági, más része egyházi kézen volt, ráadásul a kamara szedte a dézsmát. Az egri püspöki s káptalani falvakban sem mindig ötödöt (= kilencedet + tizedet) írtak össze; a Gyöngyös és Eger környéki szőlőhegyeknél némelyik ötödös, másik tizedes adó volt, akár ugyanabban a helységben is. Az ötödöket is konzekvensen elosztottuk kettővel, megjegyezve az ötödszedés tényét. Ugyancsak tizedekkel dolgoztunk a később ismertetésre kerülő statisztikai számításoknál. - A lehetőségekhez képest egységesítettük a települések összegzéseit. A „summa" rovatába az általunk ellenőrzött összeget írtuk, ha decimátoroké eltért ettől, vagy el sem készült, arra