A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Zimányi Vera: A hagyatéki leltárak levéltári feltárása és gépi adatfeldolgozása

ZI MÁNYI VERA: A hagyatéki leltárak levéltári feltárása és gépi adatfeldolgozása Tisztelt Kollégák! Idáig a központi kormányhatóságok iratkiadásainak különböző problémáiról volt szó. Én ehhez a kérdéshez egyetlen egy mondatot hadd fűzzek még hozzá. Benda Kálmánnak a Századok-ban megjelent tervezete és az általa már addig leközölt forráspublikációk olyan zsinórmértékül szolgálhatnak, hogy egységes szabályzat helyett, jobb híján, jónéhányan ehhez alkalmazzuk magunkat. Én pl. a „Zrínyi-birtokok gazdasági iratai* című forráskiadványomat - már az Akadémiai Kiadónál van - gyakorlatilag a Benda Kálmán-féle útmutatás alapján készítettem. Tehát ha nincs is még elrendelt egységes szabályzat, Benda Kálmán tervezete többé-kevésbé alapul szolgál a gyakorlati munka részére. Áttérve korreferátumom témájára: a hagyatéki leltárak tökéletesen más forrástípus, mint a központi kormányhatóságok iratai. Most hadd mondjam el itt néhány teljesen szubjektív élményemet. A sors azzal tisztelt vagy vert meg, hogy a tízkötetes Magyarország történetének a munkálataiban részt vegyek. Nem akarom sajnáltatni magunkat, de akik szerzői voltunk e köteteknek, elmondhatatlanul sok fehér foltot találtunk, és amikor összegezni kellett, egységes országos képet megrajzolnunk, ez nagyon nagy munkát, fejtörést okozott, és még így is egy csomó helyen fehér foltok maradtak. A most ránk kényszerített összefoglalás nem csupán felmérése volt a megtett útnak, hanem egyben számbavétele a hiányoknak is. Teljesen egyértelműen kiderült, hogy a gazdaságtörténet-írás az elmúlt évtizedekben nagyon sok maradandó, értékes eredményt hozott, a nagy vonalakat úgy ahogy, többé-kevésbé megnyugtatóan meg lehetett rajzolni, a társadalomtörténeti kutatások azonban óriási hiányosságokat mutatnak fel. Legjobb esetben tisztában vagyunk a jobbágytelkek megoszlásával; féltelkesek, egésztelkesek, negyedtelkesek, zsellérek stb. szerinti rétegződésével. Ismerjük a törvényeket, melyek a röghözkötésre, a költözködés tilalmára vonatkoztak; a nagy vonalakat ismerjük. De hát ez a társadalomtörténet-írásnak csak olyan egészen durva bárddal ácsolt kimunkálása, ami éppen csak a körvonalakat adja meg. Azonban az urbáriumok alapján megállapítható társadalmi tagozódás, mint azt egyre több kutatás bizonyítja, messzemenően nem ad reális képet a jobbágyok valóságos társadalmi differenciálódásáról. Nagyon sok olyan irtásföld, szabadforgalmú, örökletes és különböző jogállású szántó, rét, szőlő volt a jobbágyok kezén, - nagyon eltérő formák között - , amelyet az urbárium nem, vagy csak rész-