Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Bevezetés

A repertorizálásra érdemesített fondókat az alábbi szempontok szerint válogattuk ki:

a/ az adott vállalat a saját iparágán bellii - a tőkeerő, a termelési volumen, a munkáslétszám, az egyes termékek bevezetésében és gyártásában betöltött különleges szerep, a szakmai hirnév alapján - legalább is Jelentősebbnek minősült;

b/ iratanyaga tekintélyesebb mennyiségű /l,- ifm-t meghaladó, illetve azt megközelítő/,ezen túlmenően nem egysíkú, a belőle nyerhető adatok a vállalati élet több területére kiterjednek: tehát informativ értékű.

Ezeket a minőségi és mennyiségi, egymással azonban néha ellentétbe kerülő szempontokat és követelményeket természetesen nem alkalmaztuk mereven. A történeti hűség, a vállalatok közötti kapcsolatok lehető teljes bemutatása érdekében a kisebb mennyiség,- a kevésbé informativ érték ellenére is repertorizáltuk a fúziókat megelőző önálló vállalatok, az érdekköri és testvérvállalatok, valamint az önálló nyugdíjpénztárak fondjait.

A repertóriumban szereplő vas-, fém- és gépipari fondok döntő többségét 1963-ban vette át Budapest Főváros Levéltára a megszűnt Központi Gazdasági Levéltártól. Az átvett fondok közül 16 /a 8 vállalati nyugdijpénztár, a Magyar-Belga Fémipargyár Rt., a Roessemann-Harmatta Gép- és Csőgyár Rt.-ban egyesült 7 vállalat/ nem önállóan nyilvántartott fondként, hanem az anyavállalat fondjába keverten került őrizetünkbe. 5 fond iratanyagát a szocialista kori Jogutód vállalat adta át, 4 fond levéltárba kerülésének körülményeit nem ismerjük: ez utóbbiak egyértelműen más fondból kerültek elő.

XXX

A repertorizált fondok Jelentős részét már a Központi Gazdasági Levéltárban /l95o-es évek/, majd Budapest Főváros Levéltárában /196o-as évek, 197o-es évek első fele/ rendezésnek vetették alá, de a munkálatok eredményeként - a mai szakmai igényekkel mérve - az iratanyag csak az előrendezettség szintjét érte el. Az elmúlt néhány esztendőben végrehajtott tárgyi átrendezések már a gazdasági iratanyag középszintű rendezettségével kapcsolatos Jelenlegi elvárásokat- 12