Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Bevezetés

vették figyelembe és igyekeztek azokat a munka során meg is valósitani.

A gazdasági iratanyagra vonatkozó utasitásoknak megfelelően önálló fondokat képeztünk a fúziót megelőző és azt követő vállalati iratokból, az érdekköri és testvérvállalatok irataiból, valamint az önálló nyugdíjpénztári iratokból. Az állagokat az egyes vállalatoknál követett tényleges gyakorlat, valamint a gazdasági iratanyagok rendezése során összegyűlt általános tapasztalatok kombinációja révén, az egyes szervezeti egységek alapvető funkcióit szem előtt tartva alakítottuk ki. Ez a szerkezeti tagolás tehát érdemben hiven rekonstruálja az eredeti szervezeti felépítést, az állagok neve jelzi az adott szervezeti egység működési területét, sorrendje pedig érzékelteti a vállalati hierarchiát. A sorozatok képzésénél arra törekedtünk, hogy részleteiben is világosan tükröződjék az adott vállalat számos részterületre kiterjedő igazgatási és szakirányú tevékenysége. Amennyire lehetséges volt, tiszteletben tartottuk a kapitalista és a szocialista korszak választóvonalaként megállapított időhatárokat. Az ésszerűség parancsát követve azonban eltekintettünk a szabályok merev, betű szerinti alkalmazásától mindazon esetekben, amikor:

a/ egy adott tárgy, vagy egy adott üzletféllel folytatott levelezési kapcsolat dátumhoz igazodó mechanikus megszakítása csökkentette volna az anyag forrásértékét;

b/ vagy az időhatárt minden áron érvényesíteni akaró szétválasztás egy jelentéktelen mennyiségű, az adott vállalat működésének még hozzávetőleges dokumentálására is alkalmatlan szocialista kori fondot hozott volna létre.

A vállalatokat a kapitalista korszakban utoljára viselt,az államosítás előestéjén érvényben volt cégnéven repertorizáltuk. Történetüket is ezen időpontig tárgyaljuk részletesebben az egyes bevezetőkben, azt követően - általában az 197o/8o-as évek fordulójáig - már csak a szervezeti változásokat követjük nyomon.

Mindazon külföldi városokat^ amelyeknek történeti vagy irodalmi raultu magyar alakja van, ebben a nyelvünkben meghonosodott for*» mában szerepeltetjük. Az utcák és terek esetében csak a korabeli elnevezést használjuk. Budapestet - amennyiben csak egy adott levelező part- 13 -