Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

Ingatlannyilván tartás A város utolsóként megemlítendő nyilvántartó-hivatala a Telekhivatal volt. Már a kamarai igazgatás időszakában felfektették a legfontosabb nyilvántartásokat (urbáriumok, teleklevelek, -átírási jegyzőkönyvek stb.), amelyeket azután 1705-ben átadtak a város önálló hivatalának. A kamarai igazgatás időszakában keletkezett nyilvántartásokat ugyan nem vezették tovább, de a benne szereplő adatokra — ahol lehetett — a későbbiek során mindig visszautaltak. A város belterületére vonatkozó legfontosabb új nyilvántartások a telekösszeírások (1709-től) és a telekátírási jegyzőkönyvek (1705-től). Míg az előbbiekben egy-egy időpontban házanként vették sorra az ingatlanok birtokosait a birtok jellegének és nagyságának feltüntetésével, az utóbbiakban a tulajdonos-változásokat regisztrálták. Az összeírások lényegében az egy-egy birtokos tulajdonában lévő ingatlanokat tartalmazzák, házankénti sorrendben. (A nyilvántartás szempontjából a kültelki ingatlanok a belterületi házak részei, így lehet, hogy valaki olyan házhoz tartozó szőlő után fizetett adót, amely nem volt a tulajdona, amelyben nem is lakott.) Ma a telekösszeírásokban könnyű visszakeresni a meghatározott ingatlanokról szóló adatokat, de mutatók hiányában gazdaság-, vagy társadalomtörténeti szempontból szinte lehetetlen a kutatás. A telekátírásokról viszont kétféle rendszerben is készült kimutatás: egyrészt 1772-től az egész városra kiterjedően (Fassions Protocoll), másrészt — mint jeleztük — 1705-től városrészenként (Gewähr Protocoll), mindkettő időrendben. A kötetek végén található névmutatók, valamint a bejegyzések szövegében olvasható utalások segítségével így egy-egy ingatlan telektörténete gyakran könnyen és gyorsan kikutatható, egészen a szabadságharc időszakáig. Ennek az anyagnak talán még fontosabb szerepe, hogy nemcsak az átírásokat, hanem a határkiigazításokat, újrafelméréseket stb. is rögzítették, gyakran — külön kötetekbe, a telekfélmérési könyvekbe is átmásolt - helyszínrajz mellékelésével. így ezek a kötetek a helytörténet alakulása, változása szempontjából nélkülözhetetlen egyedi források: pl. az adókönyvekkel kiegészítve, közvetetten gyakran dokumentálnak olyan átépítéseket, bővítéseket, amelyekről az eredeti dokumentumok megsemmisültek, vagy elvesztek. Több szempontú kimutatások készültek a kültelki ingatlanokról, a beszedett és a Kamarási Hivatalnak továbbított hegyvám (szőlőkilenced), bor- és terménytized (1786-tól fennmaradt kimutatásai), a csőszpénz, a telekátírási, stb. díjak összegéről. Építészet- és gazdaságtörténeti szempontból jelentős értéket képviselnek még az 1776 után fennmaradt telekbecslési jegyzőkönyvek, amelyekben az