Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

adás-vétel, vagy a hagyatéki eljárás során készített értékbecsléseket rögzítették, a házak megjelölésével és rövid leírásával . Végül a telekhivatal íéladata volt a jelzáloghitelek (betáblázások) nyilvántartása. Az 1709-től Hypotec Buch, később Grund-, in- und extabulationsbuch néven fennmaradt könyvekbe léktették tél a hitellevelek adatait (kezdetben az egész hitellevél bemásolásával), majd a visszafizetés után törlésüket is. E forrás tanulmányozásakor fontos tudnunk, hogy 1840 előtt a törvények értelmében a betáblázások nem meghatározott ingatlanra történtek, hanem a követelések az adós teljes vagyonára végrehajthatóak voltak. A valóság viszont az volt, hogy a tartozást csak igen ritkán és nehezen lehetett behajtani, erre hazai jogszabályok nem is voltak. Ezért például a kereskedők, az iparosok és a birtokosok többsége az üzletkötés során eleve kikötötte valamelyik alsó-ausztriai bíróság illetékességét a vitás esetekre. A helyzet az 1840:XXI. — a betáblázásokról szóló — törvénycikk elfogadása után sem lett jobb, mert a jogszabályt nem mindig tartották be. Csak az 1855. évi pátensek rendezték a tartozások végrehajtását. A Városi Telekhivatal iratanyaga túlnyomó részben csak az 1840-1848 közötti időszakig teszi lehetővé az ingatlanok történetének kutatását. A szabadságharc leverése után bevezetett osztrák igazgatási és törvénykezési rendszer a telekkönyvezés jogát a Budai Országos Törvényszék kezébe adta, ennek aktáiból azonban csak a be- és kitáblázási iratok, illetve a nyilvánlartókönyvek maradtak fenn. A helybeli különös viszonyokra utal, hogy az 1855-ben felfektetni elrendelt telekkönyveket és betáblázási könyveket a belterületről elkészítették ugyan, de később nem vezették őket. Az 1850-es évek végétől készítették az ún. telekkönyvi betétlapokat, ezek azonban igen hiányosan maradtak fenn, és a vezetésükről nem tudunk biztos és egységes képet alkotni. (E betétlapok az /-///. Kerületi Járásbíróság iratanyagában maradtak fenn, ismertetésüket lásd az egyesített főváros ingatlan-nyilvántartásáról szóló részben). Ezért a budai telektulajdonosokról és a jelzálogokról több évtizedig nincs semmilyen biztos, akár másodlagos forrásunk sem. Változást az 1870-es évek hoztak, ekkor tértek át a telekkönyvi betétlapokra (ismertetésüket lásd ott), amelyek rendszere a Budapesti I—III. Kerületi Járásbíróság által vezetett és őrzött a be- és kitáblázási könyvekét követi.