Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Gárdonyi Albert és Budó Jusztin főlevéltárossága

kezelői szak képzettségéről ekkor sem rendelkeztek, de a korábbiak alapján itt elégségesnek bizonyult a befejezett gimnázium, valamint a megfelelő latin és német nyelvismeret. Ezek alapján 1913-ban a főlevéltárossal együtt négy fogalmazó és öt kezelői szakon lévő ideiglenes hivatalnok teljesített szolgálatot a levéltárban. Gárdonyi szervezeti reformja nyomán a státuszok úgy alakultak volna, hogy tudományos tevékenységgel összességében öt fogalmazó, a „közigazgatási" feladatok végzésével egy fogalmazói szakban lévő tisztviselő foglalatoskodott volna. Státuszrendezések Mivel Gárdonyinak ezt a javaslatát a tanács nem hagyta jóvá, az 1914-ben, majd 1916-ban végrehajtott státuszrendezések nyomán a levéltár végül is újból rendkívül tagolt rangfokozati státuszokat kapott.

92 Az 1916-os rendezés alapján 1918-ban végül is három fogalmazói szakban lévő és hat kezelési szakon levő hivatalnok teljesített szolgálatot a levéltárban. Az 1916-os rendelkezés módosította, illetve kiegészítette a képesítésre vonatkozó korábbi szabályozást is, amennyiben ettől fogva a fogalmazási szakon lévőktől a fentieken kívül még levéltári fogalmazói szakvizsgát is megköveteltek. A levéltári fogalmazói szakvizsgát a különben kezelői szakba számító I. osztályú allevéltárosnak is fel kellett mutatnia. A főlevéltáros ezekben az években munkajelentéseiben arra panaszkodott, hogy a szakerők nem elég képzettek. Ekkor még nem gyaníthatta, hogy a levéltár a háború után még szűkösebb létszámmal lesz kénytelen ellátni a rá háruló feladatokat. 92 BFL IV. 1403. a. 1254/1914. kgy. sz.; 935/1916. kgy. sz.