Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)
A három város - Buda
tokát nehéz volt kikeresni. A hiányosságok kiküszöbölésére irányuló törekvések végül is az alkotmányosság helyreállítását követő városszervezeti reformjavaslatok nyomán fogalmazódtak meg. A városi tanács a levéltárügy rendezésének feltétlen szükségességét a város közvetlen érdekeltségével hozta összefüggésbe, amikor 1869-es határozatában ,,a levéltárnak mi módon leendő berendezése " tárgyában intézkedett. A határozat felszólította a főlevéltámokot, hogy tüzetes és részletes jelentésben terjessze be a levéltár rendezésére vonatkozó elképzeléseit. 12 Erdei Henrik, az új főlevéltárnok — ez a cím illette meg ugyanis a főváros archívumának vezetőjét — jelentésében hosszasan ecsetelte az ,,elvitázhatatlan" hiányosságokat. Elismerte, hogy az egykori nyilvántartás és iratkezelés fogyatékosságai miatt különösen a régebbi iratanyagot nehéz felkutatni, és gondot okoz az egykori személyhez kötött ügyintézésből eredő kezelési ismerethiány is. Iratkezelési javaslataiban — megemlítve, hogy az akkoriban igen korszerűnek tekintett kútfő-tételes ügyosztályi rendszer lenne a legideálisabb — az egyszerű, sorszámos irattári alapszámos szisztéma következetes alkalmazása mellett érvelt. Elképzelései szerint a régebbi regisztratúrák esetében is az 1850-es évek közepétől folytatott gyakorlatnak megfelelően kellene — visszamenőleg — az azonos tárgyra vonatkozó iratokat egyazon ügyiratcsomóba gyűjtve irattározni. Elsőként az 1830-1860 közötti évek iratanyagának feldolgozását szándékozott elvégeztetni, fokozatosan haladva időben visszafelé a rendezésben. Az ügyiratcsomóba szerelt egyedi tárgyak szerinti irattározás lényegében abban különbözött a pesti levéltárban 1856ban bevezetett tétel nélküli kútfő-rendszertől, hogy míg ott A városegyesítést megelőző évek kezdeményezései Erdei Henrik törekvései az irattár rendezésére 12 BFL IV. 1002. tt. Az 1869. március 19. tartott tanácsülés jegyzőkönyvéből.
