Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

A levéltár államosítása

zött első helyen állott az egyszerű helybiztosítás, majd az ügyviteli érdekűnek minősített iratok kiszűrése, s természetesen a politikai szempontú anyagfeltárás során is végeztek selejtezést. E szorgos ügyködés nyomán, melyet selejtezési ügykörjegyzékekkel és munkautasításokkal a levéltári főhatóság vezényelt, iszonyú hiátusok keletkeztek a Székesfőváros Tiszti Ügyészsége, Számvevősége, a Székesfővárosi Tanács IX. Ügyosztálya, a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítőalapjának irategyütteseiben és más anyagokban. A széleskörű selejtezés magyarázatául talán az szolgál — a már említett „racionális" okokon túlmenően —, hogy egyrészt ennek a műveletnek voltak 1950, illetve háború előtti előzményei is. Másrészt az ötvenes évek jellegzetes „termelési" légkörében, amikor a munkavégzés eredményességét szinte kizárólag a tervszámok alakulásán keresztül szemlélték, ez a tevékenység illeszkedett a legsimábban a termelés képzetéhez. Maradandó értékűnek tekinthetjük viszont a levéltári fő- Segédletkészítés hatóság azon kezdeményezését, mely a régi és az újonnan beszállított irategyüttesek egységes szempontok szerinti lajstromozását, leltározását, jegyzékelését tűzte célul. Az ötvenes és a hatvanas években készült és meg is jelentetett alapleltárak máig a levéltár legnélkülözhetetlenebb és leghasználhatóbb segédletei. 1959-től 1970-ig összesen hét segédletet adott ki a levéltár.

154 Öt alapleltárat, egy repertóriumot s a fondjegyzéket. Különösen az alapleltárak igen informatívak, mert mind az anyag belső tagolódására, mind az iratképzők történetére vonatkozóan tartalmaznak adatokat. Az ötvenes évekből fennmaradt negyedéves és éves tervki- Iratrendezés mutatások tanúsága szerint a levéltár munkatársai nem hanyagolhatták el a különböző szintű rendezési feladatokat sem. Az 154 Ld. a levéltári kiadványok jegyzékét!