Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

A levéltár államosítása

iratgyűjtő szervvé tette. Míg annak előtte a törvényhatóság exkluzív szempontja volt a döntő, most a „köz" általános ér­vényű kategóriája révén a levéltárnak tágra kellett nyitnia kapuit. Újfajta szabályozó Vegyük közelebbről szemügyre azokat a szabályozó mechanizmusok mechanizmusokat, amelyek az — 1952-54 közötti időszak­ban kidolgozott s több-kevesebb módosítással a 60-as évek közepéig érvényben levő — állami levéltári szervezeti és mű­ködési szabályzatban körvonalazódtak. 142 Mint említettük, a levéltár közvetlen irányítását a LOK végezte a minisztérium által kinevezett levéltárvezetőn ke­resztül. A levéltárvezetőnek az általános vezetői feladatkör­ből fakadó munkaszervezési és adminisztratív teendőkön kí­vül főként a tervteljesítéssel és túlteljesítéssel, a munkaver­seny szervezésével kapcsolatosan adódtak többletfeladatai, melyek teljesítését egyfajta mozgalmi szerepkör betöltése révén várta el a felettes hatóság. A levéltárigazgatónak nem pusztán irányítania és szerveznie kellett a hivatal munkáját, hanem egyben a harcra „mozgósítania" is a „levéltári fron­ton". A levéltár költségvetését, bér- és személyzeti politikáját természetesen a központban szabták meg, egyesített létszám­és bérgazdálkodás keretében. 143 Mint szerte az országban, e levéltárban is természetesen mindenre kiterjedő tervgazdálkodás keretében folyt a munka. Némileg enyhítette a kötöttségeket, hogy a szervezeti sza­bályzat ugyanakkor lehetőséget biztosított a tervmódosításra, akár utólagos központi jóváhagyással is. A munka „alulról 142 BFL XXI. 516. Baraczka István félhivatalos iratai 5. cs. Az Állami Levéltárak szervezeti és működési szabályzata. 1952. november [Az indoklás tervezetét is magába foglaló fogal­mazvány]. 143 MOL XIX-I-18. 1610-K-59/1/ 1951., 1610-T-81-1/195L, 864-143/1952. számok; BFL XXI. 516. Baraczka István fél­hivatalos iratai. 5. es. SZMSZ rendelkezései.

Next

/
Oldalképek
Tartalom