Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)
A három város - Buda
Levéltártörténeti szempontból az a legfigyelemreméltóbb adat, hogy az utasítás már megkülönbözteti a kancelláriát az archívumtól, azaz az irattáltól, ami elkülönített helyiség meglétére utal. Előírja ugyanis, hogy a kancellistáknak a kancellária és az irattár iratait a maguk csomóiban és számai alatt kell őrizniük, s nem járhatnak nyílt lánggal a kancellária irodáiban és az irattárban. 7 A két szabad királyi város iratkezelésének kérdése az 1760-70-es években került a két várost felügyelő kamarai és helytartótanácsi fórumok elé, amikor ezen kormányszékek maguk is újfajta iratkezelési rendszert igyekeztek meghonosítani az adminisztráció, s ezen belül az ügyvitel ésszerűsítése és hatékonyabbá tétele érdekében. Ekkoriban egészítette ki a sorszámos iktatás a kezdetlegesebb lajstromozást, és kezdték csatolni az előiratokat, vagyis fokozatosan egyedi tárgyak szerint kialakított ügyiratokba vonták össze az azonos tárgyú iktatmányokat. 8 A század második felében a kormányszékek célul tűzték ki a városok iratkezelésének rendezését is. A szabad királyi városok esetében alkalmazott módszer szerint, királyi biztosok esetenkénti kiküldésével szorították rá a testvérvárosok hatóságait, hogy a kormányzat érdekeinek is megfelelő eljárásokat alakítsanak ki. A lennmaradt iratok tanúsága szerint a királyi biztos Pesten előbb látott munkához mint Budán, és itt bizonyult hatékonyabbnak. Budán a pestinél majd tíz évvel később, csak 1776 januárjából találjuk az első adatokat, hogy a biztos az iratkezelés rendezését sürgeti. A budai városi tanács 1776. július 22-én önálló feladatkörrel és tisztséggel felruházott archiváriust is választott, Pscherer András személyében. A városi iratkezelés a kormányszékek fórumai előtt Királyi biztos Az első levéltárnok 7 Uo. 46^17. pp. 8 Kézikönyv, 161-165. pp.
