Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Kanyar József tanulmánya alapján - Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár / Henzsel Ágota

A vármegye a téli időszak végén elszámolt porciós nyugtáival a hadvezetésnek. Ilyenkor felszínre kerültek hátralékai, esetleges túlfizetései. A porció kiállítása már kezdetben is nehézségeket okozott. Ha a vármegye nem tudta határidőre megadni, hátralékossá vált. 1687-ben, hogy hátralékát kifizethesse, a tartozókra 100, a már fizetőkre 5 forintot vetett ki újra, de így is 1000 forintot volt kénytelen kölcsön venni. Kölcsönre a későbbiek során is szüksége volt Szabolcsnak. A császári katonaság tisztjeitől (1694) vagy megyei nemesektől (1698) szerzett pénzt. A hátralékosok ellen 1692-ben és 1696-ban úgy rendelkezett a vármegye, hogy a szolgabírák intsék meg őket, s ha nem fizetnek, végrehajtással kell beszedni tőlük a porciót. A katonaság és a vármegye közötti elszámolásokon, mint 1694-ben is, kiderült, hogy az elszállásolt katonák fizetés nélkül behajtásokat tettek, a lakosságtól duplán elvették a kiszabott terményt vagy pénzt. Ezek kiegyenlítésére a megye követséget küldött az illetékes parancsnokhoz. A vármegye a katonai vezetőknek discretiót is fizetett. Ez legtöbbször pénz vagy élelmiszer volt. A vármegye lakosságát szekerezésre és kézi munkára is igénybe vették. 1696-ban megyei instrukció készült a fuvarozási biztosok számára, amely főként az emberek és a felszerelés megóvását, számontartását jelölte meg feladatuknak. A megyére kivetett termény szállításán kívül egyéb fuvarozásokat és végeztek a hadseregnek. A szekerek és az igavonó ökrök kiállítása nem volt könnyű feladat: az állatok elpusztulhattak az útban, s ezért nem siettek kiállítani őket. Közmunkásokra a környező várakban volt szükség. Mind a pénz-, mind a terményadó behajtása gondot okozott a megye tisztviselőinek. A közgyűlés 1691-ben elrendelte, hogy a közjó és a nép megmaradása érdekében az adóbehajtásokat a szolgabíró saját maga vagy esküdtje, ne más végezze. Tiltotta a rendelet, hogy az ispán a vármegye rendelete, a szolgabíró utasítása nélkül adóbeszedést végezzen. A kiadások gondozása az adószedő feladata, ezekről őrizzék meg a nyugtákat. Miközben Szabolcs megye adói könnyítéséért folyamodott a királyhoz, vagy a hadbiztosságnál próbálta terhei mérséklését elérni, számolnia kellett a megye birtokosainak, falvainak hasonló tartalmú folyamodványaival. Az elpusztult, elnéptelenedett falvak kezdetben néhány évre mentességet kaptak adóik alól — kivéve a porciót —, de az 1690-es években már porció, vagy porcióhátralék elengedésére is sor került. 1696-ban a hajdúvárosokra azzal a feltétellel szabott a vármegye kisebb porciót, hogy a hátralékaikat fizessék meg. Szabolcs megyének jelentős kárt okozott a kóbor katonák garázdálkodása. A fosztogató katonák üldözésével az országos hatóságok is foglalkoztak. A vármegye többször általános felkelést hirdetett ellenük. A népesség fogyatkozását a háborús pusztítások mellett a jobbágyszökés is okozta. 1692ben a jegyzőkönyv rutén parasztokat említ, akik földesuraikat elhagyva egyik helyről a másikra mennek. Ezeket eltiltották a vándorlástól, törvényszerinti büntetéssel fenyegetve 242