Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Szakály Ferenc: Történeti bevezető

is „ellenségként" emlegetett török ellen.

19 A török sereg megérkeztekor azonban a környék csaknem minden települése és főura a behódolás mellett döntött. Gróf Batthyány Kristóf dunántúli főkapitány 1683. július 12-én Sopron városhoz írott levelében azzal mentegette átállását, hogy miután az ország védelme érdekében előterjesztett könyörgései nem találtak meghallgatásra s a királyi sereg is menekül Magyarországról, a sokezer keresztény lélekre leselkedő veszély elhárítására hajtott főt a fényes porta előtt, s fogadta el a nagyvezír által ráruházott tisztet (Sopron v. lt. Tanácsi iratok).

20 Ez a fordulat, amely a török oldalára állította a magyar főnemesség korábban legudvarhűbb, Ausztriához rokoni és gazdasági szálakkal kötődő részét, már az 1664-es vasvári békekötés óta érlelődött.

21 Ha azonban hihetünk bizonyos, nem egészen elfogulatlan forrásoknak,

22 Batthyánynak és társainak más céljai is voltak, mint birtokaik biztonságának megőrzése. Úgy tűnik, török győzelemre számítottak, és e győzelem után szívesen felvállalták volna egyes, török kézre jutott osztrák és cseh tartományok portai helytartóságát, így történhetett meg az a szomorú eset, hogy a felszabadító háború megindulásának előestéjén a korábban olyannyira elkötelezetten törökellenes nyugat-magyarországiak már a nagyvezír táborába szállították ajándékait és élelmiszertartalékaikat, s védekezés helyett Kara Musztafa és Thököly kegyét keresték. A nyugat-magyarországi főurakat ért vádakban jócskán lehet igazság. Míg ugyanis a soproniak a szeptember 12-i kahlenbergi vereség után rögtön „török kutyaként" kezdték emlegetni kényszerből vállalt új urukat, s láthatólag örültek, hogy megszabadultak hívatlan török és tatár no meg kuruc „vendégeiktől" addig gróf Draskovich Miklós országbíró, — most Thököly dunáninneni főkapitánya — még szeptember 15-én is Thököly számára követelt pénzt a várostól. (Sopron v. lt. Tanácsi iratok). Pedig akkortájt már nemigen bizakodhatott abban, hogy a törökök egyhamar talpra állnak, hiszen lovas egységeik oly gyorsan szaladtak legyőzetésük helyéről, hogy Borsod vármegye Csongrádba küldött tisztviselői már szeptember 15-én (!) azzal a hírrel tértek vissza Szendrőre: az Alföldet elárasztó törökök és tatárok miatt nem juthattak el rendeltetési helyükre (Borsod m. lt. Közgy. jkv.). Pedig a Duna-Tisza köze jó 350 küométernyire van Bécstől! Zrínyi Miklós mintegy harminc esztendővel korábban figyelmeztette a magyar nemességet: ideje felkészülnie a török kiűzése utáni helyzetre, amelyben a Habsburgokkal szemben csak akkor őrizheti meg pozícióit, ha tevékenyen részt vesz önmaga felszabadításában.

23 Ezért — s nem pedig a célból, mint mondani szokás, hogy a Habsburgok nélkül fogjon a török kiveréséhez — sürgette egy magyar mezei hadsereg felállítását. A magyar nemesség túlnyomó része azonban alaposan eltért Zrínyi útmutatásaitól, s 1683-ra élesen szembekerült saját törökellenes hagyományaival. Soraiból egyedül Esterházy Pál nádor vett részt Bécs védelmében s körlevelek tömegével sürgette osztályos társait: térjenek észre és vegyék észre, hogy hol van a helyük. A jelen kötetben közölt anyag — amelyben számtahn helyen utalás történik Esterházy 1683-as és ily tárgyú későbbi felhívásaira — benyomásunk szerint indokolttá és aktuálissá teszi a róla a magyar törénetírásban meggyökeresedett lekicsinylő vagy éppenséggel elítélő kép felülbírálását.

24 Küzdelme a magyarságban megingott bizalom helyreállításáért, a magyar haderő elismertetésére, a magyar alkotmány védelmében és a szoldateszka önkénye ellen a Zrínyi Miklós-i örökség 15