Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Szakály Ferenc: Történeti bevezető

• Szakály Ferenc: TÖRTÉNETI BEVEZETŐ Immár több évtizedes tapasztalat, hogy a sűrűn egymás nyomába hágó évfordulók szinte megoldhatatlan feladat elé állítják történettudományunk művelőit. Az ünnepi megemlékezésekhez kapcsolódó tudományos ülésszakok mögött ritkán áll a módszeres alapkutatások aranyfedezete; előadóik — tisztelet a kivételnek! — rendszerint más célú kutatásaik anyagából gazdálkodnak. Ráadásul eredményeik általában akkor látnak napvilágot, amikor mind az érdeklődő nagyközönség, mind pedig a szakemberek figyelme már az újabb évfordulók felé fordult. Ezt a jelenséget némelykor ugyan a kellő előrelátás hiánya, általában azonban a rendelkezésre álló erők szűkössége és sokirányú leterheltsége okozza és magyarázza. Példaként megemlíthetjük, hogy az amúgy is a közérdeklődés középpontjában álló 16—17. század — eredetüeg is csekélyke létszámú s egyre fogyatkozó — kutatógárdája az elmúlt tíz esztendőben tucatnyi kisebb-nagyobb évfordulót „abszolvált". Hogy csak a kiemelten kezeiteket és nagyobb visszhangot keltetteket említsük, 1976-ban II. Rákóczi Ferenc születésének háromszázadik,

1 és a mohácsi csatavesztés négyszázötvenedik,

2 1678-ban Thököly Imre kuruc vezérré választásának háromszázadik

3 , 1980-ban Bethlen Gábor születésének négyszázadik,

4 1983-ban pedig Bécs felmentésének háromszázadik évfordulóján

5 találkozott egymással ugyanaz a néhány tucatnyi történész, irodalom- és művészettörténész. Nagy becsületükre szolgál, hogy ilyen körülmények között is időtálló eredményekre és újszerű megállapításokra jutottak, a problémák inkább csak a konferenciákon kijelölt új utak végigjárásában, az eredmények lezárásában és integrálásában mutatkoznak. No meg például abban, hogy 1983-ban a bécsi konferenciákon Magyarország közel sem tudta magát súlyának és történetkutatása színvonalának megfelelően képviseltetni.

6 Úgy tűnik, Budavár visszavívása háromszázadik évfordulójának előkészületei új fejezetet nyitnak az e téren meglehetősen akadozó magyar tudományszervezés történetében. Az emlékünnepségek összehangolására hivatott Budavár-Emlékbizottság - Pach Zsigmond Pál akadémikus elnökletével, az érdekelt szakemberek és az illetékes szervezetek képviselőinek bevonásával - szokatlanul korán, már 1983 októberében megkezdte működését, s így már jóeló're kirukkolhatott ajánlásaival.

7 Ezúttal idejében feleszmélt a könyvkiadás is: 1983—1985 között három színvonalas kismonográfiával emlékezett a közeledő évfordulóra.

8 1986-ban további három feldolgozás

9 és három forráskiadvány

10 került szeptember 2-ára az olvasóközönség elé. A gondos tervezésben azonban minden bizonnyal Budapest Főváros Levéltára viszi el a pálmát, hiszen, mindenkit megelőzve, már jó fél évtizede hozzákezdett a Budavár visszafoglalására és a felszabadító háború két szakaszára (1683—1699 és 1716—1718) vonatkozó hazai és külföldi levéltári források ismertetőinek megszervezéséhez, majd elkészítéséhez. Ennek az előrelátó tervezésnek egyik, de közel sem egyetlen eredménye ez a kötet. Sajnos, nem állíthatnók, hogy mindegyik levéltárunk egyaránt szívügyének 12