Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Szakály Ferenc: Történeti bevezető

tekintette a raktáraiban megbúvó, jórészt mindmáig kiaknázatlan anyag minuciózus feltárását. (Az egykor török uralom ala^l'állott megyék többségének anyaga — mivel közgyűlési sorozataik rendszerint csak korszakunk után kezdődnek — eleve nem is igért sok érdemlegeset.) Egyes levéltárak dolgozói viszont olyannyira elmélyült feltáró munkát végeztek, hogy ismertetőik megközelítik, sőt helyenként el is érik a feldolgozás szintjét. A kötetben észlelhető — részben szükségszerű, részben elkerülhető — egyenetlenségek ellenére is hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a vállalkozás előzmények nélkül áll a magyar levéltárügy történetében. De reméljük: nem folytatás nélkül. Ennek az eleve rövidre szabott bevezetőnek szerzője persze nem vállalkozhat a munkálat érdemi méltatására; ez egyébként is a majdani kritikák feladata. Pusztán azt a szerény célt tűzhette ki maga elé, hogy felhívja a leendő használók figyelmét az anyagban rejlő lehetőségekre, illetve azt, hogy néhány odavetett ecsetvonással felvázolja a kötetben foglaltak hátterét. Már az eddigi kutatások is egyértelműen bebizonyították, hogy a magyarországi felszabadító háború elsődleges forrásanyaga nem a hazai, hanem a külhoni levéltárakban keresendő. Magyarország sajátos közjogi helyzete folytán a háborút a Habsburg birodalom központi kormányszervei irányították és adminisztrálták, s azok a magyar főhivatalok, amelyek részben itthon (mint az magyar kamara), részben Bécsben (mint az magyar udvari kancellária) működtek — s amelyeknek iratanyagát ma a Magyar Országos Levéltár őrzi — legfeljebb csak segítették ezek munkáját. A soron következő hadjárat célkitűzéseit, a felállítandó hadsereg nagyságát és összetételét, a hadműveletek menetét az udvari haditanács (Hofkriegsrat) határozta meg, s így az előterjesztések, tervezetek, a hadjáratról készült részlet- és összefoglaló beszámolók ennek anyagában találhatók. A háború pénzügyi alapjainak megteremtéséért, a hadsereg felszereléséért és ellátásért legfelsőbb szinten az udvari kamara (Hofkammer) volt felelős, s így a pénzügyi helyzetről, a hadseregszállításról és az ennek során felmerült nehézségekről elsősorban ennek iratanyagát kell megvallatnunk. A két fő kormányszerv alá rendelt számtalan hivatal közül külön is megemlítendő a főhadbiztosság (Generalkriegskommissariat) és az élelmezési főhivatal (Oberproviantsdirection), amelyeknek iratanyaga nemcsak a hadsereg mozgatásával és kiszolgálásával kapcsolatban szolgál elsőkézből származó felvilágosításokkal, hanem a hadiesemények egy-egy homályosabb lokális mozzanatának felderítésére is jól használható.

11 Hogy a bécsi Kriegsarchiv és a Hofkammerarchiv anyaga mennyivel plasztikusabban, sokrétűbben és a valósághűbben tükrözi az eseményeket, mint a magyar levéltáraké, azt e sorok írójának Oppenheimer Sámuel bécsi zsidó hadseregszállító működésének vizsgálata során kellett tapasztalnia.

12 Bár a „Hoffaktor" lisztszállítmányai teljes hat esztendeig fedezhették volna egy ötvenezres sereg szükségleteit, a magyar központi és vármegyei anyagban csak nagyritkán olvashatjuk a nevét. Nem így természetesen a központi kormányszervek regisztraturáiban, amelyek ezrével ontják a rávonatkozó adatokat.

13 De nemcsak a bécsi, hanem például a berlini, drezdai, karlsruhei és müncheni levéltárak is gazdagabb és színesebb anyagot őriznek a felszabadító háború fő eseményeire, mint a 13